A Georgia Tech biológiai mozgásokra szakosodott kutatói nemrégiben minden eddiginél részletesebben vizsgálták meg a macskák tisztálkodási szokásait. A kutatás során nagysebességű kamerákkal rögzítették a nyelv mozgását, és a felvételt elemezve megállapították, hogy a tisztálkodás, amelyet a macskák nyelvén található apró keratintüskék tesznek olyan hatékonnyá, négy fázisra bontható.
A szakértők a tüskéket közelről is megvizsgálták, és kiderítették, hogy azok üregesek és egyik oldalukról nyitottak, és enyhén a torok felé hajlanak. Ez a szerkezet és pozíció lehetővé teszi, hogy felteljenek kis mennyiségű nyállal. Az összes keratintüske együttesen nagyjából annyi nyálat tudni befogadni, ami egy szemcseppentő egy cseppjének tizedét teszi ki.
Amikor a macska tisztálkodik, maximálisan kiaknázza a tüskék szerkezeti sajátosságait. A nyelv először kinyúlik a szájból. Majd oldalirányba kilapul, amitől a tüskék megmerevednek, és merőlegessé válnak a nyelvhez képest. A macska ekkor nyal bele a szőrbe, az üreges tüskékben lévő nyálat felkenve arra. Végül az állat visszahúzza nyelvét, a tüskék megdőlnek, és ismét feltelnek nyállal.
A szakértők a folyamat megfigyelése után 3D nyomtatóval legyártottak egy olyan kefét, amely a macskák nyelvén látható tüskékhez hasonló szerkezetű szőrökből áll, és az eszköz a kísérletek alapján kiválóan alkalmas a szőrös állatok és különféle mesterséges felüleletektisztogatására, illetve folyadékkal való bevonására. Utóbbi megoldása pedig sok esetben komoly mérnöki problémát jelent, hangsúlyozzák a kutatók, így a macskák nyelvének másolásával készült kefék számos területen használhatók lehetnek a jövőben.
Az állatok többsége a felületi feszültséget kiaknázva képes a folyadékokat egyik helyről másikra juttatatni. A kutyák például úgy isznak, hogy gyors lefetyeléssel egy vízoszlopot kreálnak, amelyet aztán beszippantanak a szájukba. A macskák szintén élnek ezzel a trükkel, de ahogy a mostani kutatásból kiderült, nekik egy másik módszerük is van, amely segít nekik a folyadékok mozgatásában.
