A Kaliforniai Egyetem kutatói a csótányoktól véve az ötletet olyan robotot hoztak létre, amely formájának köszönhetően a legkisebb réseken is képes átbújni. A piciny robot az eleventojó csótányokhoz hasonlóan ovális pajzzsal rendelkezik, és ha egy függőleges oszlopokkal sűrűn telerakott területen találja magát, oldalára „gördülve” képes áthatolni ezek között, mindezt ráadásul mindenféle szenzorok vagy kiegészítő motorok nélkül teszi.
A robotok többségét úgy tervezik meg, hogy azok elkerüljék az útjukba eső akadályokat, ehhez pedig a környezetet feltérképezni képes érzékelőkre, és olyan algoritmusokra van szükség, amelyek révén megtervezhető az akadálymentes útvonal, magyarázza Chen Li, a kutatás vezetője. Ez a megközelítés azonban nem működik olyan környezetben, ahol nagyon sűrűn sorakoznak az akadályok, és a rések a robot szélességénél is kisebbre zsugorodnak.
A kutatás során a szakértők nagysebességű kamerákkal tanulmányozták az eleventojó csótányok mozgását. Az állatokat olyan terepre helyezték, ahol fűszálakhoz hasonlóan oszlopok sorakoztak egymás mellett. A trópusi esőerdők talján élő rovarok nagyon gyakran kénytelenek hasonló terepen áthaladni, merev fűszálak, lehullott fadarabok, gombák és egyéb akadályok közti réseken átbújni.
A kísérletek következő szakaszában a csótányokat különböző alakú mesterséges pajzsokkal (csúcsos ovális, a lapos ovális és a lapos négyszögletű) látták el, majd azt vizsgálták, hogy melyikkel hogyan boldogulnak az állatok az oszloprengetegben. A természetes állapotukban meghagyott csótányok időnként ugyan odébbtolták vagy megmászták az akadályokat, a legtöbbször azonban oldalukra gördülve slisszoltak át a réseken. A mesterséges pajzsokat viselő rovarok számára láthatóan komoly gondot okozott, hogy testük alakja megváltozott, és kevésbé gyorsan és hatékonyan voltak képesek végrehajtani ezt a manővert.
A kutatók végül létrehoztak egy pici, hatlábú robotot, és ennek mozgását vizsgálták az oszlopok közt. A négyzetes testű robot pajzs nélkül igen nehezen vette az akadályokat, állandóan beleütközött az oszlopokba, és beragadt a résekbe. Amikor viszont egy kerek pajzzsal látták el, sokkal hatékonyabbá vált a mozgása. Mindenféle programozási változtatás nélkül adaptálódott új testformájához, és rövidesen alkalmazni kezdte a csótányok oldalra gördülő manőverét. Mindehhez nem kellett új szenzorokat és mozgást segítő motorokat felszerelni, egyszerűen a pajzs hozzáadása elég volt ahhoz, hogy a csótányrobot viselkedése megváltozzon, és a korábbinál sokkal sikeresebben teljesítse a feladatot.
A fejlesztők elmondása szerint a pajzs hozzáadásával gyakorlatilag a szárazföldi haladáshoz és az adott akadálytípushoz igazodóan „áramvonalassá” válta robot. Valószínűleg léteznek más formájú pajzsok is, amelyekkel hasonlóan eredményessé lehet tenni a mesterséges csótány mozgását, így a következő lépésben egyrészt ezt a kérdést fogják vizsgálni a kutatók, másrészt másfajta akadálypályákon is tesztelik a robotot.
