Csimpánzjogok?

Példátlan hétfői döntésével egy amerikai bíró többek véleménye szerint gyakorlatilag emberi jogokat garantált két fogságban tartott csimpánz számára.

Csimpánzjogok?

1. oldal

2013 decemberében a Nonhuman Rights Project (Nem Emberi Jogok Projekt, NhRP) nevű, állati jogokért küzdő aktivistacsoport tagjai keresetet adtak be egy New York-i bíróságnak, amelyben négy fogságban tartott csimpánz jogképessé nyilvánítását követelték. Bár az elmúlt másfél évben úgy tűnt, hogy nem sok esélyük van az állatvédőknek bármiféle eredményt elérni, néhány nappal ezelőtt az állam legfelsőbb bírósága a négy közül két állat javára döntött, ami annyit jelent, hogy az állatokra ezentúl kiterjed a habeas corpus nevű jogelv. Ennek értelmében pedig senkit sem lehet törvényes vádak, illetve bírósági döntés nélkül huzamosabb ideig a szabadságától megfosztani, vagyis a fogva tartott csimpánzok megfelelő képviselettel bírósághoz fordulhatnak, és ha a bíró nem talál okot szabadságuk korlátozására, egy csimpánzrezervátumba költözhetnek át.

Az NhRP aktivistái két magántulajdonban levő csimpánz, és a Stony Brook Egyetem két kísérleti állata ügyében fordult a bírósághoz, és tárgyalássorozat végén ez utóbbi két állat számára sokak értelmezése szerint gyakorlatilag garantálta bíró az emberi jogképességet. A csoport tagjai számára mindez csak a kezdetet jelenti, mivel az aktivisták célja, hogy más fogságban tartott állatok, egyebek mellett gorillák, orangutánok, delfinek, bálnák és elefántok részére is szeretnének emberi jogokat kivívni.

Bár a kezdeményezés első hallásra komolytalannak tűnhet, közelebbről megvizsgálva a helyzetet már messze nem nevezhető annak. Az NhRP 2007-ben alakult meg Steven Wise jogász vezetésével, nagyjából hatvan jogász, tudós és politikai szakértő részvételével. A csoport tagjai azzal érvelnek, hogy a csimpánzokhoz és a delfinekhez hasonló kognitív képességekkel rendelkező állatok tudatos lények, így fogságban tartásuk, történjen ez egy állatkertben vagy egy laboratóriumban, kimeríti a rabszolgaság fogalmát. Wise elmondása szerint egyetlen mód van ennek a szörnyűséges kínzásnak a megfékezésére, ha emberi jogokkal ruházzák fel az érintett állatokat, amelyeket így már nem lehetne korlátlan ideig, szabályozatlan körülmények közt fogságban tartani.

Az NhRP 5 éven keresztül dolgozott a legjobb jogi stratégia kidolgozásán, mielőtt bíróság elé vitték volna az elsőként kiszemelt ügyeket. Az általuk képviselt állatok közül kettő, Tommy és Kiko valóban kritikán aluli körülmények közt él, teljesen izolálva fajtársaitól, Hercules és Leo pedig a Stony Brook Egyetem egyik laborjának kísérleti állatai. A keresetet több főemlőskutató is támogatta, köztük olyan nagy szaktekintélyek, mint Jane Goodall, aki egész életét nem emberi főemlősök vizsgálatával töltötte.

Az aktivisták külön-külön kérvényezték a csimpánzok számára a habeas corpus garantálást. Érvelésükben egy híressé vált, 1772-es esetrehivatkoztak, amelynek során egy angol bíróság maga elé idézett egy fekete rabszolgát, James Somersetet, ezzel a tettel effektíve elismerve, hogy a férfi jogképes személy, nem pedig birtokolható objektum. Ugyanez a bíróság végül a fogvatartás indokának hiányában felszabadította Somersetet, és az eset jelentős szerepet játszott a rabszolgaság intézményének későbbi végleges felszámolásában az angolszász területeken.

Míg Wise és társainak állati intelligenciára vonatkozó érvelése kétségkívül helytálló, a kutatók nagy része komolyan aggódik, hogy mi lesz, ha emberi jogokat garantálnak a csimpánzok és más fajok tagjainak. Ahogy Frankie Tull, az amerikai Bioorvosi Kutatások Országos Szervezetének elnöke elmondta, a csimpánzok nagyon fontos szerepet töltenek be a viselkedéstani kutatásokban, és a védőoltások, gyógyszerek fejlesztése során is, mint az emberhez rendkívüli módon hasonlító élőlények. Ha jogokat kapnak, a velük való kísérletezés ugyanolyan korlátokba ütközik majd, mint az emberkísérletek, ami jelentősen lassíthatja a gyógyszerfejlesztést.

Susan Larson, a Stony Brook Egyetem anatómusa, aki a két lábon járás gyökereit kutatja, saját bevallása szerint teljesen megdöbbent a keresetek benyújtása hallatán. Az általa felügyelt állatok egy három szobás, nagyméretű térben élnek, ahol van lehetőségük játszani és elvonulni is. „Mindent, amit ezekkel az állatokkal művelek, magamon is megcsináltam” – mondja a kutató. „Megértem, hogy az állatjogi aktivisták nem akarják, hogy bármilyen állat rossz körülmények közt éljen, de tevékenységükkel jelentősen korlátoznak minket abban, hogy tanulmányozzuk ezeket a lényeket, mielőtt végleg a kihalás szélére sodródnak.”

2. oldal

Az amerikai kutatásokra azonban a legközvetlenebb veszélyt jelenleg nem is az NhRP jelenti, hanem a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH), amely 2013 júniusában bejelentette, hogy a kormánylaborokban tartott 360 csimpánz többségét, 50 állat kivételével nyugdíjba vonultatja. A döntés és a támogatások megvonása sok esetben hosszú évek munkáját tette tönkre, olyan vizsgálatoknak vetve véget, amelyek folytatására a jelenlegi jogi helyzetet véve alapul talán sosem lesz lehetőség.

A másfél éves pereskedésnek véget vető hétfői ítélet, amely sokakat meglepetésként ért, gyakorlatilag azt garantálja Hercules és Leo számára, hogy a bíróság előtt megjelenve fogságban tartásuk felülvizsgálatát „követeljék”. Ha pedig a bíró nem talál okot a rabság folytatására, arra kényszerítheti az egyetemet, hogy engedje szabadon állatokat, illetve jelen esetben egy floridai rezervátumba költöztesse őket.

Akármi is lesz a döntés továbbiakban, óriási lépést tettünk végső célunk, a csimpánzok szabadságának garantálása felé, mondja Natalie Prosin, az NhRP ügyvezető igazgatója. „Egy lépéssel beljebb kerültünk az ajtón, és mindegy mi történik a jövőben, ezt az ajtót soha többé nem lehet teljesen bezárni.” Richard Cupp, a Pepperdine Egyetem jogász professzora ugyanakkor óvatosságra int az ítélettel kapcsolatban. Szerinte elképzelhető, hogy a bíró mindössze alaposabban szeretne informálódni az állatok helyzetéről, és ennek érdekében mindkét félnek teret akar engedni, mielőtt döntene a csimpánzok jogképességének kérdésében.*

Egyelőre csak annyit tudni biztosan, hogy Barbara Jaffe New York-i legfelsőbb bíró felszólította a Stony Brook Egyetem képviselőjét, hogy május 6-án jelenjen meg a bíróság előtt, és reagáljon az NhRP azon beadványára, amely szerint Hercules és Leo jogtalanul van fogságban tartva. Prosin és kollégái mindezt úgy értelmezik, hogy amint az annak idején James Somerset esetében is történt, a felszólítás tényével a bírónő gyakorlatilag máris emberi jogokat garantált a csimpánzoknak. Ezt a döntést pedig a jövőben akkor is hivatkozási alapként lehet használni, ha az állatok végül maradnak, ahol vannak.

Stephen Ross, a chicagói állatkert főemlőskutató-központjának igazgatója még az eredeti kereset benyújtása idején vetette fel, hogy a csimpánzok jogképessé tétele helyett inkább valamiféle középutat kellene találni. A szakértő több mint két évtizede foglalkozik az állatokkal, és kulcsszerepet játszott az NIH új csimpánzpolitikájának kidolgozásában. Szerinte például lehetséges megoldást jelentene, ha megtiltanák, hogy az állatokat magánkézben tartsák, mivel ezen példányok életkörülményeit a legnehezebb szabályozni és ellenőrizni.

A kutatólaborokban és állatkertekben élő csimpánzok esetében pedig elő lehetne írni, hogy mekkora élőhelyet és társaságot kell számukra biztosítani, illetve hogy milyen kísérletek végezhetők rajtuk. „Ehhez nincs szükség arra, hogy jogképessé tegyük a csimpánzokat” – mondja a kutató. „Úgy vélem, hogy nagyon hasonlóak a céljaink az NhRP-vel: jobbá szeretnénk tenni a csimpánzok helyzetét. Csak abban nem értünk egyet, hogy ezt hogyan lehetne elérni.”

Az NhRP közben a sikeren felbuzdulva újabb lépéseken töri a fejét. Még ebben az évben bírósághoz akarnak fordulni egy fogságban tartott elefánt ügyében, és ahogy már említettük, több más fajba tartozó magánkézben, vagy laborban élő állat is érdeklődésük középpontjában áll. „Tudományos bizonyítékokkal tudjuk alátámasztani a bíróság előtt, hogy az elefántok, a főemlősök, a bálnák és a delfinek autonóm lények, és mint ilyenek megérdemlik, hogy személyükben szabadok legyenek” – mondja Prosin.

* A bírónő időközben módosítottdöntésén, mondván hogy az ítélet tévesen lett iktatva, és ennek alapján úgy tűnik, hogy a májusra történt beidézés célja csak a további informálódás, nem pedig a csimpánzok jogképességének mérlegelése. A helyzet ettől függetlenül továbbra sem teljesen tiszta, és pusztán az a tény is sokat jelenthet, hogy az állatok ügye ilyen magas bírói szinten továbbra is terítéken tudott maradni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward