A központi égitest a Naphoz hasonló tömegű, és csillagunknál egy picit nagyobb átmérőjű, bolygórendszere pedig egy szuperföldből és öt minineptunuszból áll. A rendszert immár hét éve monitorozzák a szakértők, akik ennyi megfigyelési adat alapján nagy biztonsággal állítják, hogy a bolygók szinte tökéletes pályarezonanciában keringenek. A felfedezés új információkkal járulhat hozzá a bolygórendszerek keletkezésével kapcsolatos ismereteinkhez, és ahhoz is, hogyan alakul ki ezek állandósult formája.
Pályarezonanciáról akkor beszélünk, amikor egy központi égitest körül keringő két objektum pályája között szoros összefüggés mutatkozik, ami abból adódik, hogy az égitestek gravitációsan hatnak egymásra. A Naprendszerben a bolygóméretű égitestek között nem ismerünk ilyet, így a legjobb példánk a Neptunusz és a Pluto viselkedése a jelenségre. Ezek pályaideje 3:2-hoz aránylik, vagyis amíg a Pluto kétszer megkerüli a Napot, a Neptunusz háromszor ér körbe a csillag körül.
Rezonáns pályákat már korábban is detektáltak exoplanetáris rendszerekben, a HD 158259 esetében azonban szinte tökéletes az összhang az összes bolygó között: ezek mindegyike esetében igaz, hogy a két szomszédos bolygó közül a belső pályaideje 3:2 arányban viszonyul a külső pályaidejéhez. Vagyis a bolygók pályaideje rendre nagyjából másfélszerese belső szomszédjukénak.
A mérésekben kulcsszerep jutott a TESS űrtávcső SOPHIE nevű spektrográfjának, amelynek megfigyelési adatait a Genfi Egyetem kutatói elemezték, ezekből számolva ki a bolygók pályaidejét. Így derült ki, hogy a rendkívül szoros rendszerben 2,17, 3,4, 5,2, 7,9, 12 és 17,4 nap alatt tesznek mert egy kört csillaguk körül a bolygók. Ez rendre 1,57-es, 1,51-es, 1,53-as, 1,51-es és 1,44-es szorzót jelent a szomszédos pályaidők között.
A szakértők szerint a majdnem tökéletes pályarezonancia arra utal, hogy a bolygók nem ott formálódtak, ahol jelenleg keringenek. Számos szoros rendszerben jellemzők rezonáns pályák, például a TRAPPIST-1 vagy a Kepler-80 esetében is, mondja Stephane Udry csillagász, a kutatás egyik résztvevője. „Az ilyen rendszerekkel kapcsolatban az az elméletünk, hogy bolygóik jóval távolabb kezdtek formálódni, és csak később kezdtek befelé vándorolni. Aktuális pályájuk kialakulásában pedig kulcsszerepet játszottak a rezonanciák” – folytatja a szakértő.
A megfigyelések a és a modellek alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy a protoplanetáris korong maradékának eltűnése destabilizálhatja a korábban kialakult rezonáns pályákat. A kutatók szerint ennek lehetünk tanúi a HD 158259 esetében is, ahol egyelőre apró eltérések jelzik, hogy már nem tökéletes az összhang a bolygók között.
