Chilei arzént találtak az Antarktisz jegében

A déli-sarki jégrétegeket vizsgálva pontosan nyomon követhető a chilei bányászat fellendülése, és az is, hogy mikor vezették be a környezetvédelmi korlátozásokat.

Chilei arzént találtak az Antarktisz jegében

Újra és újra beigazolódik, hogy mennyire kicsi a világ, amelyen élünk, hiszen a bolygó egyik pontján bekövetkező változások több ezer kilométerre található helyszíneken is érzékelhetők. A Szahara évente több millió tonna homokkal táplálja az Amazonas medencéjét, a kínai városok szmogja távoli vidékeken okoz áradásokat, az emelkedő hőmérséklet és a jégsapkák olvadása pedig a gleccserektől távol is megemeli a tengerszintet. Egy nemrég megjelent tanulmány újabb ponttal gazdagítjaezt a listát.

Egy kutatócsoport az Antarktisz jegének rétegeit vizsgálva arzén formájában nyomára akadt a több mint 6000 kilométerre zajló chilei bányászat előretörésének. Már korábban is detektáltak emberi tevékenységhez köthető szennyező anyagokat a Déli-sark jegében, ennek a bizonyos felfedezésnek azonban különösen érdekes történet húzódik a hátterében.

Az arzén a természetben előforduló, erősen mérgező anyag, amely különösen gyakran fordul elő a rézlelőhelyeken. A tiszta réz létrehozásához tehát gyakran ki kell vonni az arzént az ércből. Ezt egyrészt vegyi anyagok hozzáadásával, másrészt hevítéssel szokták megoldani, és ilyenkor az arzén ‒ kellő elővigyázatosság híján ‒ a légkörbe kerül. A levegővel keveredve aztán idővel csapadék formájában lehullik, így olyan távoli vidékekre is eljuthat, mint az Antarktisz. A 20. század elején megnyílt chilei bányák nagy részében a felszínre hozott rézérc jelentős mennyiségű arzént tartalmaz, így azt valamilyen módon el kell belőle távolítani.

Az antarktiszi vizsgálatsorán a szakértők olyan jég furatmintákat vizsgáltak meg, amelyek 1883 és 2008 között keletkezett rétegeket tartalmaztak. A kutatók rétegről rétegre analizálták az arzén mennyiségét a jégben, és úgy találták, hogy 1900 előtt az anyag szintje meglehetősen alacsony volt, nagyjából, 1,92 pikogramm grammonként. Ahogy azonban egyre több chilei bánya lépett működésbe, ez a szint fokozatosan emelkedni kezdett, míg 1950-re elérte a 7,94 pikogrammos grammonkénti mennyiséget.

A kilencvenes években a chilei kormány komoly környezetvédelmi szabályokat vezetett be a bányák működésével, és az ércfeldolgozással kapcsolatban is, és többek közt jelentősen korlátozták, hogy mennyi arzént lehet a légkörbe engedni. Amikor az új szabályok működésbe léptek, a jégrétegek arzénszintje azonnal visszazuhant az 1900 előttire.

Összességében még a maximális szint mellett is nagyon pici arzénmennyiségekről beszélünk, szóval attól nem kell tartani, hogy az olvadó jéggel veszélyesen sok kerül az óceánba a méregből. Az Egészségügyi Világszervezet előírásai szerint egy liter vízben 10 mikrogramm fölött kezd az egészségre veszélyessé válni az arzén mennyisége. Ennek megfelelően még az 1950-es években is bőven a biztonsági határokon belül volt az anyag szintje az antarktiszi jégben. Ettől függetlenül a chilei bányák működése nem feltétlenül marad következmények nélkül, hiszen mielőtt az Antarktiszra elért volna az arzén, annak java valószínűleg másutt esett le. A méregből a legtöbb a bányákhoz közeli területek talajában rejtőzhet, és a jövőben is komoly problémákat okozhat, ha belekerül a talajvízbe.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward