A viselhető szenzorok rendkívül sokat fejlődtek az elmúlt években: az egykor méretes és nehéz készülékekből mára könnyű kis pántok, illetve rugalmas tapaszok lettek, amelyeket ideiglenes tetoválásként lehet felsimítani a bőrre. Ezek az előre legyártott szenzorok ugyanakkor költségesek lehetnek, ráadásul nem is illeszkednek tökéletesen viselőjükre, hiszen nem személyre szabottan készültek. Ezzel pedig a kényelmetlenségen túl más problémák is vannak, hiszen ha a tapasz túl feszes vagy éppen túl laza, az a begyűjtött adatok minőségére is hatással van, nem is beszélve a szenzor élettartamáról.
Erre a problémára találtak megoldást a Houstoni Egyetem kutatói. Faheem Ershad és társai egyenesen a bőrre rajzolják a szenzorokat, amelyek így tökéletesen illeszkednek viselőjükhöz. Az érzékelők egy ezüstszemcséket tartalmazó, elektromosan vezető polimer oldattal kerülnek a bőrre, amely kompatibilis az emberi kültakaróval. A tintát egyszerűen módosított tollakba töltötték a fejlesztők, majd a kívánt áramkört egy sablon segítségével rajzolták fel a bőrre. Ahogy Ershad mondja, az egész folyamat roppant egyszerű és gyors, így az öt perces száradási idő után már használható is a szenzor. Az adatokat egyelőre egy sztenderd elektromos csatlakozóval továbbítják a számítógépre.
A módszerrel a kutatók egy bőrhidratáltságot mérő szenzort, egy szívműködést, illetve egy vázizmok működését érzékelő szenzort is létrehoztak. A bőrre rajzolt érzékelők tökéletesen igazodtak viselőjük mozgásához, ellenálltak az izzadságnak és a ruha általi dörzsölésnek, ugyanakkor szappannal és vízzel könnyedén lemoshatónak bizonyultak. A módszer nagy előnye, hogy könnyen és gyorsan használható a test bármely részén, erősíti meg Dmitry Kireev, a Texasi Egyetem viselhető bioszenzorok tervezésével foglalkozó szakértője, aki nem vett részt a kutatásban.
Az összetettebb áramkörökhöz Ershad és kollégái két másik tintát is készítettek. Az egyikkel félvezetőket, a másikkal szigetelőként viselkedő dielektromos részeket rajzoltak a szenzorokba. Az így készült, többrétegű érzékelőkkel többek közt a hőmérsékletet és a felszín feszülésének mértékét is monitorozták. A szakértők azt tervezik, hogy a rajzolt szenzorok idővel teljesen vezeték nélküliek lesznek, mivel az adattovábbításhoz szükséges összetevőket is tartalmazni fogják.
