A felmérést a Princeton Egyetem kutatói végezték, és úgy találták, hogy a vizsgálati alanyok lényegesen jobban emlékeztek vissza az olvasott információkra akkor, ha azokat könyvekben csak rendkívül ritkán használt, szokatlan betűtípussal jelenítették meg. Elmondásuk szerint ez annak tudható be, hogy az aktív, frissítő agytevékenységgel fejben összeállított információ jobban és pontosabban marad meg, mint a passzívan felszedett.
Fogalmazhatnánk tehát úgy is, hogy az az információ, aminek a megszerzésért az agynak meg is kell dolgoznia, már eleve felértékelődik a számára, és inkább feltételezi róla, hogy akár még hasznos is lehet, mint arról, amit mindenfajta erőfeszítés nélkül is megkaphat. Bár a felmérés elsősorban a betűtípusok hatását vizsgálta, a jelek szerint tanulássegítő nehezítő körülménynek számít az is, ha a szöveg fogalmazásmódjának (szokatlan kifejezések, összetett tagmondatok) értelmezése igényel extra agymunkát.
Mindez tehát arra utal, hogy ha felszínesen - tehát például a már említett szokatlan, furcsa, nehezebben olvasható, vagy akár egyenesen nevetséges betűtípusok alkalmazásával - megnehezítik egy szöveg olvasását, akkor azt ezzel egyben könnyebben tanulhatóbbá is teszik.
