Az emlősök közül mindössze három faj fogyaszt kizárólagosan vért, és mindegyik a denevérek közé tartozik. Ennek megvan az oka, a vérivással ugyanis több gond is akad, amelyek nem teszik ideálissá ezt a fajta diétát. A legnagyobb probléma, hogy a vér nem túlságosan tápláló, hiszen alig van benne szénhidrát, zsír vagy vitamin.
Másból viszont túlságosan is sok található a testfolyadékban: annak magas vastartalma megzavarhatja a táplálkozó szívének, májának és hasnyálmirigyének működését, a benne található sok fehérje és só pedig veseproblémákat okozhat. Ezen kívül különböző betegségokozó organizmusok is lehetnek benne, valamint olyan anyagok, amelyek fokozzák a véralvadást a vért fogyasztó szervezetben is.
A vérszopó denevéreknek ezért több különböző módon is alkalmazkodniuk kellett a vériváshoz. Éles fogakkal, karmokkal és infravörös látással rendelkeznek, amely révén képesek megtalálni áldozataik ereit. Veséik elképesztő sebességgel működnek, hogy minél előbb kiválasszák a fehérje-anyagcsere során képződő karbamidot. És persze szervezetük különösen ellenálló a vérrel terjedő patogénekkel szemben is.
Mindezen adaptációk genetikai hátterének feltérképezése érdekében egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben szekvenálta egy vérivó denevér genomját, majd összevetették azt húsevő, rovarevő és gyümölcsevő rokonaik genetikai állományával. Mivel a szakértők eleve olyan specializációkat kerestek, amelyek lehetővé teszik a különleges étrendet, sejtették, hogy az állatok bélrendszerében élő mikrobák sem lehetnek hétköznapiak. Ezért a mikrobiomot is alapos vizsgálatnak vetették alá, és az ürülékből kivont mikrobák génjeit is szekvenálták.
A legtöbb genetikai szintű változás, amit a szakértők találtak, a vér különleges összetételét hivatott ellensúlyozni, különös tekintettel annak cukor- és zsírszegénységére. Az állatok saját genomja ugyanakkor kevés lenne a túléléshez: ebben nagy szerepet játszik a mikrobiom is. A vérszopó denevérek mikrobiomja ugyan a jelenlevő fajokat tekintve nem sokban különbözik rokonaikétól, működésében viszont igen, a baktériumok ugyanis egészen mást csinálnak.
Például biokémiailag másként üzemelve segítenek a szénhidrátok, vitaminok és mindazon más túléléshez szükséges összetevők előteremtésében, amelyek a vérből hiányoznak. A mikrobák felelnek továbbá a véralvadásból adódó problémák megelőzéséért is, ezek bontják le ugyanis a heparán-szulfát nevű alvadást segítő anyagot. A mikrobiom emellett kulcsszerepet játszik a vasmérgezés megakadályozásába, és vírusellenes összetevőket termelve a patogének féken tartásában is részt vesz.
Mindezen megfigyelések teljes mértékben indokoltnak mutatják azt az új szemléletmódot, amelyet a szakértők vizsgálatuk során alkalmaztak. A kutatók ugyanis a denevérek és mikrobáik genomját úgy kezelték, mintha egyetlen nagy organizmusról lenne szó. Mivel a természetes kiválasztódás mindegyik kérdéses génállományra egyszerre hat, ezeket nincs értelme szétválasztani, az egyesített, úgynevezett hologenomból ugyanis sokkal többet lehet megtudni a denevérekről, mondják a kutatók.
