Befejezte Föld körüli útját a Solar Impulse 2

A napelemes tavaly márciusban indult el Abu-Dzabiból, és 16 hónapos útján többször is hosszú pihenőkre kényszerült.

Befejezte Föld körüli útját a Solar Impulse 2

Június 25-én befejezte Föld körüli útját a Solar Impulse 2 nevű napelemes repülő, és ezzel az első olyan légi járművé lépett elő, amely pusztán napenergia felhasználásával kerülte meg a bolygót. A 17 szakaszra bontott utat annak puszta teljesítésén túl a napelemes technológia népszerűsítésére ötlötték ki a gép fejlesztői, és ennél sokkal több nem is lett a projektből. Az ugyanis bebizonyosodott, hogy napenergiával utazni napjainkban még csak nagyon-nagyon lassan, és sok-sok karbantartással lehet.

A Solar Impulse 2 2015 márciusában szállt fel Abu-Dzabiból, vagyis a teljes, 40 ezer kilométeres út a pihenőkkel és a javításokkal együtt több mint egy évet vett igénybe. Az utolsó szakaszt minden probléma nélkül teljesítette Bertrand Piccard svájci pilóta, aki az elmúlt 16 hónap során André Borschberggel váltva vezette a gépet. (Piccard, a projekt ötletgazdája annak idején többek közt azzal vált híressé, hogy 1999-ben 20 nap alatt kerülte meg a Földet egy hőlégballonnal, majd 2013-ban a mostani gép elődjével és Borschberggel sikerrel átrepülte az Egyesült Államokat.)

Leszállás Abu-Dzabiban

A Solar Impulse 2-t, amelyet a Lausanne-i Műszaki Egyetemen terveztek, összesen 270 négyzetméter napelem fedi. Az ezek által begyűjtött napenergia négy darab, 41 kWh-ás lítiumion-akkumulátorban tárolódik, ezek pedig négy 17,4 lóerős elektromos motort működtetnek. A törékeny kinézetű, mindössze 2300 kilogrammos gép 22 méter hosszú, szárnyfesztávolsága pedig 72 méter. A tömeg harmadát az akkumulátorok teszik ki. A gép csúcssebessége szélcsendes időben 144 km/óra, de a Csendes-óceán fölött például átlagosan csak 61 km/órával haladt.

Az alacsony sebesség azonban nem nagyon zavarta a pilótákat, akik jógával, meditációval és légzésgyakorlatokkal ütötték el az időt a repülő piciny pilótafülkéjében. A gyakran több napos utak során – a Japán–Hawaii-táv megtétele például majdnem 118 órát vett igénybe – a pilóták csak 20 perces időszakokra hunyhatták le a szemüket.

Az ábrán az utolsó szakasz előtti összesített statisztikák láthatók

A Föld körüli út során több ponton is úgy tűnt, hogy a vállalkozást nem sikerül befejezni. A Csendes-óceán fölött rendkívül rossz idővel kellett megküzdeniük a pilótáknak, és a könnyű gép nagyon nehezen viselte a viharos szelet. Ezen a részen ráadásul az akkumulátorok is felmondták a szolgálatot, ami 9 hónapos kényszerpihenőhöz vezetett. Végül azonban ez is megoldódott: a csapat összegyűjtött újabb 20 millió dollárt, amiből hűtőrendszert építettek az akkuknak.

A viszontagságok később sem értek véget: idén májusban Daytonban megsérült a gépnek otthont adó hangár, és maga a repülő is enyhe sérüléseket szenvedett. Július közepén Piccard gyomorproblémái miatt kellett elhalasztani az utolsó szakasz megkezdését. Mire pedig a pilóta végre helyrejött, annyira meleg lett a szaúdi sivatag fölött, hogy amiatt nem lehetett repülni. A problémák azonban nem vették el a pilóták és mérnökök kedvét a projekttől.

„Amikor egy napelemes repülőt vezetek, amely akár örökre is a levegőben maradhatna, az az érzésem, hogy 30 évet ugrottam előre az időben” – mondja Piccard. „Amikor pedig landolok, visszatérek a múltba, és megállapítom, hogy: jé, a többiek még mindig belső égésű motorokat használnak.”

Útban Kairó felé az utolsó előtti szakaszon

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward