Az orvosok egy ideje már tisztában vannak azzal, hogy a stresszes életmód szívinfarktushoz vezethet, a folyamat tényleges hatásmechanizmusáról azonban szinte semmit sem tudni. A New York-i Binghamton Egyetem kutatói úgy vélik, hogy rátaláltak a megoldásra: véleményük szerint a stresszhormonok és az artériák falain élő baktériumok együttesen eredményezik a súlyos keringési zavarokat.
Arteriosclerosis, avagy érelmeszesedés akkor lép fel, ha az artériák belső falain zsírok lerakódások keletkeznek, amelyek szűkítik az ér keresztmetszetét, és rontják annak rugalmasságát is, keménnyé téve a véredényeket. A szakértők évek óta sejtetik, hogy a lerakódások idővel baktériumoknak is otthont adhatnak, amelyek a plakkokhoz kapcsolódva biofilmet képeznek azokon. Az egybefüggő bevonatot alkotó kolóniát egy, a mikroorganizmusok által termelt extracelluláris mártix tartja össze.
Davies magyarázata szerint ezek a plakkok normális esetben semmiféle gondot nem okoznak az artéria szűkítésén túl, ha azonban valamilyen hatásra leszakadnak az ér faláról, és belépnek a véráramba, vérrögképződést indíthatnak be, ami pedig szívrohamhoz, embóliához vagy sztrókhoz vezethet.
A szakértők kísérleteik során mesterséges, szilikonból készült artériákon tenyésztették a P. aeruginosát, és kivárták, amíg az biofilmeket kezd képezni. Ezt követően egy stresszhormont, noradrenalint adagoltak az artériákba, ami a biofilm felszakadását váltotta ki. Davies elmondása szerint a stresszhormonok hatására a sejtekből vas kerül a vérbe, amely jelenlétében a baktériumok megkezdik azon enzim termelését, amely lebontja a biofilmet összetartó mátrixot. Mivel a biofilm és az eredeti lerakódás eddigre szervesen összekapcsolódik, a folyamat melléktermékeként maga a plakk is darabjaira hullhat szét, és elszakadhat az artéria falától.
A teória tényleges igazolásához számos további vizsgálatra lesz szükség, de amennyiben valóban úgy zajlik a folyamat, ahogy azt Davies és társai gondolják, újfajta kezelési módok születhetnek a súlyos keringési zavarok megelőzésére. A kutatócsoport rövidesen élő egereken is tesztelni kezdi elgondolását, illetve párhuzamosan azt is vizsgálni kívánják, hogy az egészséges emberek artériáiban mennyire vannak jelen a biofilmképző baktériumok.
