Az űreszközökön állandó problémát jelent a helyhiány, a kilövések sokba kerülnek, így korlátozott az a tömegmennyiség és az a tér, amelybe pakolni lehet, magyarázza Lynn Rothschild, a NASA asztrobiológusa. Ez különösen nagy problémát jelenthet a jövő hosszú távú emberes űrrepülései során, ahol nagyon nehéz megjósolni, hogy mire lesz a leginkább szükség, hiszen minden helyzetre egyszerűen nem lehet felkészülni.
A váratlan problémákra megoldást jelenthet, ha van lehetőség helyben is legyártani bizonyos eszközöket. Erre az egyik opciót a 3D nyomtatók jelenthetik, Rothschild és csapata azonban egy másik elképzelésen ügyködik. Nagy méretű műanyag lapokból például tetszés szerint sokféle tárgy létrehozható hajtogatással, és ezeket elcsomagolni sem annyira nehéz. Még ideálisabb lenne persze, ha a műanyagot is igény szerint a helyszínen lehetne előállítani, mondja Rothschild.
A szakértő és kollégái ennek megvalósítása érdekében olyan génmódosított kólibaktériumokkal kísérleteznek, amelyek műanyagot termelnek. A kutatók először is azt derítették fel, hogy milyen műanyag működik a legjobban, ha hajtogatni akarnak belőle. Végül a polisztirén és egy biológiailag lebomló anyag, a P(3HB) polimer mellett döntöttek.
A következő lépésben olyan baktériumokat hoztak létre, amelyek képesek voltak ezen anyagok termelésére. Ha megvannak a műanyag lapok, onnantól nagyon egyszerű az összeállítási folyamat, mert a hajtások helyén fekete filctollal vonalakat kell húzni, majd egy infralámpa (vagy napfényre) alá helyezni a lapot. A filctollas részeken az anyag gyorsabban nyeli el a hőt, így hamarabb összehúzódik, mint a többi részen, és a felület meghajlik.
A szakértők egy biológiai megoldást is kiötlöttek a hajtások létrehozására. Bakteriális spórákat erősítettek néhány cellulóz szalagra, majd ezeket tapasztották rá a műanyag lapok megfelelő helyeire. A spórák kitágulnak, ha nő a páratartalom, így a szalagot meghúzva a műanyagot is meghajlítják. A módszerrel a kutatók különböző dobozokat és poharakat hoztak létre, a jövőben azonban összetettebb formák is előállíthatók lehetnek a technikával, így például napvitorlákat, vagy egész origami házakat is össze lehetne így állítani.
Onnantól kezdve, hogy meg tudjuk hajtani az anyagot, a legbonyolultabb háromdimenziós formák, alkatrészek és szerszámok is létrehozhatók egy sík lapból, ha ért hozzá az ember, mondja Tyler Devlin, a Brown Egyetem kutatója, a tudóscsoport tagja. Az pedig külön előny, hogy a nyersanyagot mindehhez egy öngyógyító és önmaga replikálására képes olyan rendszer, egy bakteriális közösség szolgáltatja.
