Azonosították az állkapocs evolúciójának első lépését

Az 505 millió évvel ezelőtt élt  Metaspriggina kopoltyúívei már nem folytonos csontívekből, hanem csontpárokból álltak. A szakértők szerint ezek fejhez közel eső darabjaiból alakult ki később a felső és az alsó állkapocs.

Azonosították az állkapocs evolúciójának első lépését

Valamikor régen furcsa halak uralták a Föld óceánjait. Olyan kezdetleges gerincesek voltak ezek, amelyek még sem szemekkel, sem fülekkel, sem uszonyokkal nem rendelkeztek. Táplálékukat a vízből szűrték ki, a felszívott felesleges folyadékot pedig kopoltyúikon keresztül ürítették. A komplexebb növények és állatok elfogyasztására az állkapocs kifejlődéséig várni kellett. Egy kutatócsoport tagjai a napokban a Nature oldalain megjelent tanulmányukban jelentették be, hogy rátaláltak arra a halra, amely 505 millió évvel ezelőtt kulcsszerepet játszott az állkapocs evolúciójában.

A Metaspriggina kopoltyúi sok más korabeli halhoz hasonlóan kopoltyúíveknek nevezett csontokkal voltak megtámogatva. Míg azonban a primitívebb állatokban hét folytonos csontív játszotta ezt a szerepet, a Metasprigginában ezek helyett csontpárokat találunk. A csontívek két darabra való szétválása pedig nagyon fontos lépést jelentett a továbbiakra nézve, hiszen a fejhez legközelebb eső kopoltyúívekből alakult ki később a felső és az alsó állkapocs, mondja a kutatás vezetője, Simon Conway Morris.

A paleontológusok hosszú ideje sejtették, hogy hasonló teremtmények létezhettek, a Metaspriggina szolgáltatja azonban az első tényleges fosszilis bizonyítékot az állkapocs fejlődésével kapcsolatos elméletek alátámasztására. „Meglepően hasonlít arra a hipotetikus állatra, amelyet magunk elé képzeltünk” – mondja Morris a leletek kapcsán. Az ősi hal több példányának maradványait a világhírű Burgess-palában, a Sziklás-hegység kanadai részén találták meg. A lelőhely az állatvilág felvirágzását eredményező kambriumi robbanás nyomainak legfontosabb ismert gyűjtőhelye.

A Metaspriggina különleges kopoltyúszerkezete persze nagy valószínűséggel nem azzal a céllal alakult ki, hogy az állat leszármazottai később rágni tudjanak. A szakértők többsége úgy véli, hogy az osztott kopoltyúívek révén az ősi hal adott idő alatt több vizet tudott átpumpálni szája és kopoltyúi közt, mint korábban, így több oxigénhez és táplálékhoz jutott hozzá.

A csontok továbbalakulása aztán lehetővé tette, hogy a halak sokszínűbben étkezzenek, és az összetettebb felépítésű élőlényeket is elfogyasszák. A kutatók szerint ez a lépés a gerinces evolúció egyik leglényegesebb fordulópontja, mivel a táplálkozási lehetőségek kiszélesedésével számos más rendszer gyors iramú fejlődése is megindulhatott. A táplálék sokfélesége megkövetelte, hogy az immunrendszer képes legyen megvédeni a szervezetet az élelemmel bekerülő kórokozók ellen, a megnövekedett tápanyagbevitel, illetve a ragadozó és a zsákmány szereppel megjelenő komplex viselkedésformák pedig elősegítették a sok energiát felemésztő központi idegrendszer fejlődését.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward