Azonosították a zsiráfok nyakáért felelős géneket

A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a zsiráfok fejlődése mindössze 11,5 millió éve vált külön zebrához hasonló testalkatú rokonaik, az okapik evolúciójától.

Azonosították a zsiráfok nyakáért felelős géneket

Egy amerikai és tanzániai szakértőkből álló kutatócsoport szekvenálta a zsiráfok és legközelebbi rokonaik, az okapik genomját, és közben újabb információkra derítettek fényt azzal kapcsolatban, hogyan tettek szert az előbbiek hosszú nyakukra és lábaikra. A Föld legmagasabb emlőse közel 6 méteresre is megnőhet, amiből nyaka 2 métert tesz ki, annak ellenére, hogy ugyanúgy hét csigolyából áll, mint az emberi nyak. A rendkívül hosszú nyak végén található fej vérellátásának biztosítására a zsiráfok szokatlanul erős szívvel rendelkeznek, amely 2,5-szer akkora vérnyomást képes fenntartani, mint az emberé.

A hosszú lábak, a lejtős hát és a rövid törzs a zsiráfok esetében egyrészt az egyensúly megőrzését szolgálják, másrészt képessé teszik az állatokat arra, hogy 60 km/órás sebességet érjenek el futás közben. A rendkívül sok módosulást különösen érdekessé és látványossá teszi, ha tekintetbe vesszük, hogy az állatok legközelebbi rokonai, az okapik leginkább a zebrákra hasonlítanak, vagyis alakjukat illetően semmi különös nincs bennük.

A korábbi genetikai vizsgáltok azt sugallták, hogy a két faj fejlődése 16 millió évvel ezelőtt vált külön, mondja az új eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője, Douglas Cavener, a Pennsylvaniai Állami Egyetem biológusa. A mostani elemzés azonban azt mutatja, hogy a szétválásra ennél jóval később, 11,5 millió éve került sor. A zsiráfok sajátos testfelépítése mögött álló genetikai okok felderítésére a kutatók az okapi és több mint 40 más emlős, köztük az ember, a juh és a szarvasmarha genomjával is összehasonlították a zsiráf génállományát.

A munka eredményeként nagyjából 70 olyan gént sikerült azonosítani, amely kizárólag a zsiráfra jellemző adaptációkat hordoz. Ezek kétharmada az egyedfejlődés és az élettani működések szabályozásáért felelős fehérjéket kódol, különös tekintettel a csontváz, illetve a szív- és érrendszer kialakulására és működésére. A gerinc és a lábak formálódásáért felelős gének közül például 4 is egyedi a zsiráfokban. Ahogy Cavener mondja, ezekkel a génekkel mi magunk is rendelkezünk, de a zsiráfok által hordozott génváltozatok a bennük található apró eltéréseknek köszönhetően látványosan másfajta végeredményt produkálnak.

Az eredmények azt sugallják, hogy a zsiráfok testformája egy maroknyi gén mutációjának eredménye. A kutatás ugyanakkor egyelőre csak a gének azonosítását végezte el, ezek evolúciós szerepét nem igazolta. A következő lépés a szerzők szerint annak tesztelése lehet, hogy ezek a mutációk valóban hosszú nyakat és lábakat eredményeznek-e. „A végső cél egy hosszú nyakú egér létrehozása lenne” – mondja Cavener.

A kutatás a genetikai érdekességek mellett azért is fontos lehet, mert felélesztheti az érdeklődést az egyre aggasztóbb helyzetbe kerülő zsiráfok iránt, mondja Derek Lee ökológus. Az elmúlt 15 évben az élőhelyek zsugorodása és az orvvadászat eredményeként a vadon élő állatok száma 40 százalékkal csökkent, így mára nagyjából 80 ezer zsiráf maradt Afrika szavannáin.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward