Az űreszköz lassan két éve van úton célpontja felé, amelytől augusztus 17-én, a mellékelt fotó elkészítésének idején 2,25 millió kilométer választotta el. A szonda megkezdte az égitest végső megközelítését, és ha megérkezik a Bennu közelébe, először feltérképezi és műszereivel az űrből vizsgálja az 500 méter átmérőjű égitestet, majd 2020 nyarán egy porszívószerű csővel mintákat szerez benne annak anyagából, amelyeket 2023-ra juttat vissza a Földre.
A minták vizsgálatából a szakértők reményei szerint újdonságok derülhetnek ki az égitestről és a Naprendszer múltjáról is. A Bennu az eddigi vizsgálatok alapján szénben gazdag, ami a teóriák szerint a legősibb aszteroidák jellemzője. Az égitest így elvileg nagyon ősi formában tartalmazza rendszerünk anyagát, és bepillantást engedhet abba, miből épült fel szomszédságunk és saját bolygónk.
A Bennu kiválasztásakor ugyanakkor egy másik szempont is döntőnek bizonyult a szakértők számára. Az égitest szerepel a NASA Földre potenciálisan veszélyes aszteroidáinak listáján, ugyanis hat évente nagyjából 300 ezer kilométerre közelíti meg a Földet. A modellek szerint az égitest valamikor a 22. században akár bele is ütközhet bolygónkba, és bár ahhoz nem elég nagy, hogy azonnal véget vessen a földi élet javának, a becsapódás hosszú távú következményei katasztrofálisak lehetnek. Így az OSIRIS-REx egyúttal azt is vizsgálni fogja, milyen lehetőségek vannak egy hasonló égitest megsemmisítésére vagy eltérítésére annak anyaga és szerkezete alapján.
Az OSIRIS-REx 2016 szeptemberében indult útjára, majd miután egyszer megkerülte a Napot, egy Föld körül végrehajtott gravitációs hintamanőverrel felgyorsult és átállt a Bennu pályasíkjára. A szonda jelenleg a Földhöz képest 51 ezer km/órás sebességgel halad, és óránként 1930 kilométerrel kerül közelebb a Bennuhoz. Az égitesthez közeledve az űreszköz lelassít majd, és elkezdi műszereivel vizsgálni az aszteroidát.
Miután decemberben megérkezik célpontjához, a szonda másfél évet tölt pár kilométerre az égitesttől, mielőtt 2020 júliusában leereszkedik annak felszíne közelébe, hogy nagynyomású nitrogéngázzal sorozza meg azt, majd az így porított anyagot begyűjtse. A cél minimálisan 60 gramm minta beszerzése lenne, de tárolókapszulába akár 2 kilogramm anyag is elfér. A szonda ezt követően visszaindul a Föld felé, majd a kapszulát ledobva hazajuttatja a mintákat.
