Az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz vezetői bejelentették, hogy 2029-ben embert kívánnak küldeni a Holdra. A küldetés fontos lépést jelenthet azon távolibb cél elérése felé, hogy az oroszok állandó bázist építsenek ki égi kísérőnkön. Vlagyimir Szolncev, az űrügynökség igazgatója elmondása szerint a holdutazáshoz szükséges űrhajó már fejlesztés alatt áll, és első űrrepülését 2021-re tervezik. Az első utat követően az űrhajó meglátogatja majd a Nemzetközi Űrállomást is, ezt 2023-ra tervezik, 2025-ben egy ember nélküli űreszköz fog leszállni a Holdra, majd 2029-ben az emberi űrhajósok is megérkezhetnek az égitestre. A tervezet azért is érdekes, mert könnyen lehetséges, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) is komoly részt vállal annak végrehajtásában.
Néhány héttel ezelőtt derült ki ugyanis, hogy az ESA a Roszkozmosszal közösen kíván szondát küldeni a Hold déli-sarki régiójába. A Luna‒27-nek nevezett küldetés pedig az első lépést jelenti azon missziók sorában, amelyek célja, hogy újra ember lépjen égi kísérőnk felszínére. Szeretnénk elérni, hogy európai űrhajósok is eljussanak a Holdra, és jelenleg is tárgyalásokat folytatunk egy olyan nemzetközi együttműködésről, amely ezt lehetővé teheti, mondta el Bérengère Houdou, az ESA holdkutató csapatának vezetője.
A Luna‒27 és az ezt követő landolóegységek révén az oroszok tulajdonképpen egy robotikus holdbázist akarnak létrehozni a Luna-Glob nevű program keretében. Ezt a programot 1997-ben jelentették be, és célja a hold és a Föld keletkezésének kutatása lett volna, különböző okok miatt azonban tényleges elindítását addig halogatták, hogy a jelenlegi tervek szerint az első egység 2024 táján szállhat le a szomszédos égitestre.
Embert a Holdra küldeni eddig csak az Egyesült Államoknak sikerült, de az utolsó amerikai holdutazásra is több mint 40 éve, 1972 decemberében került sor. Égi kísérőnk tehát egyrészt vonzó célpont lehet azoknak, akik még nem jártak rajta, másrészt azoknak is, akik jártak, de nagyon régen tették ezt. A Hold elérése azonban a puszta kihíváson túl más okokból is lényeges. Egyrészt az égitesten tesztelhető lehet egy sor olyan technológia, amely mondjuk egy marsi kolónia vagy még egy távolabbi célponton való letelepedés megvalósításához szükséges.
A másik fontos ok egy állandó holdbázis létrehozására pedig az lehet, hogy égi kísérőnkről a légkör hiányában és az alacsonyabb gravitáció miatt sokkal könnyebb lehet küldetéseket indítani. Ide kapcsolódik a harmadik lényeges pont is: a holdi víz oxigénné és hidrogénné bontása révén az égitest kozmikus benzinkútként is szolgálhatna az űrhajók és rakéták számára.
Ennek megfelelően nem Oroszország és az ESA fontolgatja egyedül a Hold emberi meglátogatását. Legfontosabb versenytársuk (talán partnerük) Kína lehet, amely ugyan csak 2007-ben vágott bele saját holdprogramjába, de öles léptekkel halad az oroszok és az amerikaiak után. A Csang’o–3 nevű szonda 2013-ban sikeres irányított leszállást hajtott végre a Holdon, 2017-re pedig már egy mintavisszahozó küldetést terveznek a kínaiak. A távol-keleti ország űrügynökségének vezetői jelenleg úgy vélik, hogy a 2020-as évek közepére készen állhatnak az első emberes holdutazásra is.
A NASA közben egy kicsit messzebbre tekintget, az Egyesült Államok űrügynöksége ugyanis a Marsra kíván embert küldeni a 2030-as években. Charles Bolden, a NASA vezetője az oroszok bejelentése kapcsán azt mondta, hogy nekik nincs szándékukban a közeljövőben visszatérni a Holdra, hanem ehelyett a vörös bolygó kolonizálására koncentrálnak.
Az oroszok terveinek komolyságát jelzi ugyanakkor, hogy a Roszkozmosz kutatói már a legénység ideális összetételének kidolgozásánmunkálkodnak. Az előkészületek részeként a múlt héten hat orosz nőt zártak össze egy űrhajó nagyságú építményben nyolc napra, hogy megvizsgálják, egy tisztán női űrhajósokból álló legénység hogyan viselkedne egy holdutazás során. A kísérletet a Moszkvai Bioorvosi Problémák Intézetének kutatói vezénylik le, akik 2010-ben egy hasonló projekt keretében hat férfit zártak össze 520 napra, hogy egy marsi küldetés pszichológiai következményeit tanulmányozzák.
A projektet felügyelő szakértők elmondása szerint hasonló izolációs kísérletre eddig nem volt példa, így különösen érdekes lesz megtudni, hogy egy csak nőkből álló csapat mennyiben viselkedik másként, mint hasonló helyzetben a férfiak. A kísérletben egy orvos, egy pszichológus és négy kutató vesz részt, akik az „űrhajón” töltött napok folyamán hasonló feladatokat látnak el, mint amit egy igazi holdutazás során is csinálnának.
Bár 1963-ban a Szovjetunió volt az első, aki nőt küldött a világűrbe Valentyina Tyereskova személyében, ami a nemi egyenlőségre való törekvést illeti, azóta igencsak lemaradtak az amerikaiak mögött. Jelena Szerova, aki 2014 szeptemberében érkezett meg az ISS-re, mindössze a negyedikszovjet/orosz nő volt az űrben, és egyben ő volt az első orosz nő, aki szolgálatot teljesíthetett az immár 15 éves űrállomáson. A mostani kísérlet célja pontosan az lenne, hogy elkezdjék behozni ezt a lemaradást az oroszok, hiszen ahogy Szergej Ponomarjov, a projekt vezetője megfogalmazta, az űrkutatás jövőjében a nőknek is ugyanolyan fontos szerepet kell kapniuk, mint a férfiaknak.
Annak ellenére, hogy a kísérletet szervezői az űrbéli nemi egyenjogúság elérése felé vezető út fontos lépéseként festették le, az izolációba vonulás előtti sajtókonferencia kérdései arról tanúskodtak, hogy ezen a téren még a Földön is van mit tenni és tanulni. A kísérlet résztvevőit ugyanis főként arról faggatták a megjelentek, hogy hogyan fogják kibírni nyolc napig férfiak és smink-kellékek nélkül. „Smink nélkül is nagyon jól nézünk ki” ‒ válaszolta az egyik kérdésre Darja Komisszarova, az egyik résztvevő. Ami az érdemi kérdéseket illeti, Jelena Lucsnickaja, a csapat vezetője arról beszélt, hogy nem hinné, hogy bármiféle probléma lesz az összezártságból, hiszen mindannyian tanult, intelligens emberek, akik bármilyen problémát képesek megbeszélni.
