Az Nvidia DGX Spark egy speciális kis kompakt asztali számítógép, ami elsősorban azzal a céllal készült, hogy az AI-hoz kapcsolódó különböző feladatokat hatékonyan gyorsítani tudja, legyen szó nagy nyelvi modellek fejlesztéséről, vagy éppen egyéb, professzionális célú felhasználást segítő munkákról, vagyis elsősorban fejlesztőknek szánt termékről van szó.

A DGX Spark elég sokat késett, már hónapokkal ezelőtt forgalomba kellett volna kerülnie, de október közepén végre megtört a jég, így a 3999 dolláros apróság most már szélesebb körben is elérhető, ennek megfelelően bőségesen készültek már róla tesztek, ezek viszont többnyire az AI feladatok alatt felmutatott teljesítményre koncentráltak, teljesen érthető módon, hiszen alapvetően egy AI feladatokra szánt „szuperszámítógépről” van szó.

A DGX Spark egy GB10 Blackwell Superchip köré épül, ami igen komoly teljesítményt kínál, hiszen összesen 20 darab ARM alapú processzormaggal, valamint 128 GB-nyi LPDDR5X típusú egységes fedélzeti memóriával rendelkezik, a GPU szerepét pedig egy 6144 CUDA maggal ellátott, a Blackwell architektúrára támaszkodó megoldás tölti be.

Ez a GPU papíron a GeForce RTX 5070 paramétereit viszi tovább, viszont alacsonyabb magórajelen ketyeg, hiszen 2325 MHz helyett csak 1615 MHz-en ketyeg, viszont a maximális boost órajel már 2525 MHz-es értéket képvisel, ami picivel magasabb, mint a GeForce RTX 5070 esetében érvényben lévő 2515 MHz. Lényeges különbség viszont, hogy az effektív memória-sávszélesség a GB10 iGPU-jánál csak mindössze 273 GB/s, míg a GeForce RTX 5070 esetében már 672 GB/s, utóbbi ugyanis 256-bites memória-adatsínre kapcsolódó GDDR7-es fedélzeti memóriát használhat, dedikált formában.

A fenti paraméterek alapján a DGX Spark mégis ütőképes lehet játékok terén, legalábbis papíron megvan ahhoz a teljesítménye, hogy el lehessen játszogatni rajta. Az egyik tesztelő, aki hozzájutott egy DGX Sparkhoz, ki is próbálta, mi a helyzet, ha egy modern játék futtatására kerül sor a szokásos AI munkafolyamatok helyett. A választás a Cyberpunk 2077-re esett, amivel még manapság is sokan játszanak.

A teszt alkalmával nehezítő körülménynek tekinthető, hogy a Blackwell alapú GPU ezúttal nem x86-os, hanem ARM környezetben dolgozik, méghozzá az Ubuntu 24.04 LTS módosított változatával, amit az Nvidia DGX OS névvel látott el, így a klasszikus, x86-os környezetre írt játékok csak emulációs rétegen keresztül futhatnak, ami lecsíp egy keveset a teljesítményből. A Linuxra írt emulációs rétegek az utóbbi időszakban sokat fejlődtek, a Box64 és a Box86 például képes a natív teljesítménynek akár 80%-át is elérni – a teszt a Box64 segítségével készült.

Az említett hardver az említett szoftveres környezetben nem teljesített valami acélosan, hiszen 1080p-s felbontás és közepes részletesség beállításával 50 FPS volt az átlagos FPS érték. A DLSS segíthetett volna a teljesítmény feljebb tornázásában, akár 60 FPS feletti szintet is sikerülhetett volna elérni, de a tesztelő szerint ez az opció nem volt aktív. Maga a játék a teszt alapján meglepően stabilan futott, igaz, olykor-olykor azért térdre rogyott, de összességében játszhatónak bizonyult.

A fenti eredmény mindenképpen érdekes, ugyanis rámutat, nagyjából milyen teljesítményre számíthatnak az AI fejlesztők, ha a munka végén egy kis játékkal töltődnének fel.