A cég most kezdődött 1/2. fázisú klinikai vizsgálatában összesen 180 fő vesz részt. A randomizált, megfigyelő számára vakosított, rétegzett vizsgálatban a vakcina biztonságosságát, a megfelelő dózis nagyságát és az immunreakciókat vizsgálják. Az egyelőre mRNA-1010 néven futó készítmény az influenzavírusok négy olyan fajtáját célozza meg, amelyek szezonálisan cirkulálni szoktak a népességben, vagyis ilyen szempontból egyenértékű lehet a jelenleg használt négykomponensű vakcinákkal – ám a remények szerint ezeknél jóval hatásosabb lesz.
Az Egészségügyi Világszervezet szakértői minden évben előre igyekeznek megállapítani, hogy az influenzavariánsok közül várhatóan mely törzsek válhatnak dominánssá az adott időszakban. Ehhez az A típusú influenzából választanak egy H1N1- és egy H3N2-kládot, a B típusú vírusok közül pedig a Victoria és a Yamagata leszármazási vonal egy-egy tagját. A kiválasztott négy vírusvariáns ellen készülnek aztán világszerte a védőoltások az adott évben.
A Moderna úgy tervezi, hogy ha most tesztelt influenzavakcina beválik, azt másik három mRNS-alapú oltással is kombinálják, így egyszerre le lehet majd tudni az influenza, a COVID-19 és két másik légúti vírus (humán metapneumovírus/hMPV, légúti syncytialis vírus/RSV), elleni oltást, amelyek szintén az influenzaszezonban szoktak fertőzni. Utóbbi két kórokozó ellen egyelőre egyáltalán nincs engedélyezett vakcina. És persze az még kérdés, hogy a SARS-CoV-2 ellen valóban szükség lesz-e rendszeres újraoltásra, vagy a mostani vakcinák között van olyan, amely hosszú távon is hatásosnak bizonyul a kórokozó ellen.
„Az mRNS-vakcinák egyik nagy előnye, hogy bennük különböző antigének kombinálhatók, így többféle vírus ellen is védelmet nyújthatnak, ráadásul gyorsan adaptálhatók a légúti vírusok új variánsaihoz”
– mondta el Stéphane Bancel, a Moderna vezérigazgatója a klinikai vizsgálat kapcsán kiadott nyilatkozatban.
„Az a reményünk, hogy olyan kombinált mRNS-vakcinát tudunk kifejleszteni, amelyből elég lesz ősszel egyet beadni, és egy évre védelmet nyújt a leginkább problematikus légúti vírusok mindegyikével szemben.”
Vakcinatervek
Bár a kombinált védőoltás terve kétségkívül ambiciózus, már önmagában az influenza elleni komponens megalkotása is óriási előrelépés lehet a jelenlegi oltásokhoz képest. A forgalomban levő négy- és háromkomponensű oltások hatásossága ugyanis 40–60 százalék között van – legalábbis akkor, ha a WHO-nak sikerül eltalálni az aktuálisan dominánssá váló törzseket. Ha ez nem jön össze, akkor a hatásosság még ennél is alacsonyabb.
A Moderna nem titkoltan arra készül, hogy jelentősen meghaladja ezeket a számokat. COVID-19 elleni vakcinájuk a Pfizer/BioNTech hasonló, szintén mRNS-alapú oltásához hasonlóan nagyon magas szintű, 94 százalékos hatásosságot mutatott a 3. fázisú vizsgálatok során a tünetes megbetegedés ellen, a súlyos esetek megelőzésében pedig csaknem 100 százalékban hatásosnak bizonyult. Most ugyanezt a forradalmi platformot igyekeznek mozgósítani az influenza ellen, miközben más vírusok kapcsán is dolgoznak mRNS-alapú védőoltások fejlesztésén.
Az mRNS-alapú vakcinák úgy működnek, hogy a vírus egy vagy több fehérjéjének genetikai kódját mRNS formájában juttatják be az emberi sejtekbe.
Az mRNS (vagy hírvivő RNS) alapvetően közvetítő molekulaként szolgál a fehérjeszintézis során. a génekről íródik át, majd az adott fehérje kódját a fehérjeszintézis helyszínére szállítja, ahol ez alapján megkezdődik a protein összeállítása. A vakcina esetében a kód nem a sejtmagból, hanem kívülről származik, de ezt az emberi sejtek nem tudják, és úgy kezelik, mint a saját mRNS-molekulákat, vagyis elkezdik legyártani a vírus fehérjéit. Az immunrendszer aztán ezeket a fehérjéket idegenként azonosítja, és felkészül ellenük, így amikor a szervezet a tényleges vírussal találkozik, már gyorsan tud reagálni a védekező rendszer.
A SARS-CoV-2 esetében a Moderna vakcinája a vírus burkán található jellegzetes tüskefehérje kódját tartalmazza, amely kulcsfontosságú a vírus sejtekbe való bejutásában. Az oltás nyomán ezeket termeli meg a szervezet, megtanítva a felismerésre az immunrendszer, amely aztán gyorsan észleli a fehérjéket akkor is, ha azok a tényleges vírus külsején érkeznek a testbe.
Az influenza megelőzésére készülő oltás hasonló kulcsproteinek mRNS-ét tartalmazza, a hemagglutinint (H vagy HA) és a neuraminidázt (N vagy NA). Ezek a fehérjék alapvető szerepet játszanak az influenzavírus sejtekbe való bejutásában, és vírusváltozatonként sokféle verziójuk létezik, amit a vírusok nevében is jelezni szoktak (H1N1, H3N2 stb.).
Az mRNS rugalmassága
A mRNS-alapú vakcináknak nagy előnyük, hogy könnyedén és precízen hozzáalakíthatók az olyan változékony vírusokhoz is, mint az influenza. A jelenlegi influenza elleni oltások ezzel szemben sok esetben a teljes vírust tartalmazzák elölt vagy inaktivált formában, amihez először nagy mennyiségben elő kell állítani az aktuális vírust, ez pedig időbe telik. A SARS-CoV-2 variánsok kapcsán a BioNTech vezérigazgatója pár hónapja azt nyilatkozta, hogy saját mRNS-vakcinájuk kapcsán 6 hét alatt át tudnak állni egy módosított verziót tartalmazó oltóanyag gyártására.
Egy influenzavakcina esetében ugyanez hónapokat vesz igénybe. A jelenlegi influenzavakcinák többségét megtermékenyített tyúktojásokban állítják elő.
Beinjektálják a vírust a tojásba, hagyják, hogy a kórokozó replikálódjon, majd ha elegendő mennyiség gyűlt össze, kinyerik a tojásból, megtisztítják, legyengítik vagy elölik, majd vakcinát állítanak elő belőle. Ez egy olcsó és egyszerű módszer, amely évtizedek óta jól működik.
Ugyanakkor a procedúra lassú és nagyon sok tojást igényel, ráadásul az oltások hatásossága is mérsékelt. Ennek egyik oka vélhetően az lehet, hogy a teljes víruson alapuló oltóanyagok nem tesznek lehetővé olyan precíz immunválaszt, mint amit a rekombináns fehérjék vagy az mRNS-vakcinák. A teljes vírus esetén az immunrendszer egyszerre több ponton támad, így felesleges energiát öl olyan támadási pontokba is, amelyek adott esetben kevésbé hasznosak a vírus elhárításában.
Az alacsony hatásosság másik oka a szakértők szerint az lehet, hogy az emberek és a tyúkok nem egyformák. A gyártás során pedig előfordul, hogy a tojásokban replikálódó vírus adaptálódik a madarak sejtjeihez. A kutatók elmondása szerint többek közt ez volt a gond a 2017–2018-as influenzaszezonban, amely során a H3N2 vírus vakcinagyártáshoz használt verziója összeszedett egy mutációt a tojásban való sokszorozódás során. Ez hatékonyabbá tette a tojások megfertőzésében, viszont a belőle készült vakcina nyomán olyan antitestek termelődtek az emberekben, amelyek kevésbé voltak hatásosak a népességben ténylegesen cirkuláló H3N2-variánssal szemben.
Így ebben az influenzaszezonban a kérdéses vakcina hatásossága összességében 38 százalék volt, a H3N2 ellen specifikusan pedig csak 30 százalék. A 2017–2018-as influenzajárvány az évtized legsúlyosabbjának bizonyult: 810 ezren kerültek kórházba, és 61 ezren haltak meg.
A szakértők ennek ellenére arra biztatnak mindenkit, hogy aki teheti, minden évben oltassa be magát ezekkel a kevésbé hatásos vakcinákkal is, hiszen a mérsékelt védelem is sokat számít egyéni és populációs szinten is. Aztán reméljük, előbb-utóbb lesz hatásosabb oltóanyag – talán éppen a Modernáé.
