A HP3 nevű műszeregyüttest február 12-én helyezte el az InSight nagyjából 1 méterre a korábban már a felszínre kihelyezett szeizmométertől (SEIS). Ez azt jelenti, hogy egyrészt a küldetés eddig teljes mértékben a tervek szerint halad, másrészt rövidesen megkezdődik annak legjobban várt része, amikor az InSight 5 méter mélyre fúr le a talajba, amelynek eddig legfeljebb csak felszínét „kapargatták” a Marsra küldött űreszközök. (A mélységig rekordod jelenleg a Viking–1 tartja, amely 22 centiméter mélyre ásott le a bolygó talajába.)
Az InSight érzékelőivel hetekig vizsgálta környezetét, hogy kiválassza az ideális helyet a fúráshoz. A fúrást egy „vakondnak” nevezett, német fejlesztésű szerkezet végzi, amely gyakorlatilag magát kalapálja le a mélybe, ahol a hőszonda a Mars belsejének hőmérsékleti viselkedését vizsgálja majd, a vastag talajréteg révén szigetelve el magát a felszíni évszakokból és a nappal-éjszaka váltakozásaiból eredő „zajtól”.
A hőszondának legalább 3 méter mélyre kell hatolnia, hogy megfelelő minőségű adatokat gyűjthessen össze, de ha nem jön közbe semmi, 5 méter mélyig küldik le. A szonda 50 centiméterenként megáll, és megméri a talaj hővezetését, amihez azonban minden alkalommal két napot várnia kell, hogy a fúrásból eredő hő ne zavarja meg a mérést. Ha letelt a két nap, a szonda felhevül, és megvizsgálja, milyen gyorsan hűl le az általa felmelegített talaj, illetve egyéb méréseket is végez.
Ebben a tempóban két hétbe telik majd, mire eléri a 3 métert. Ha ezen mélység előtt áthatolhatatlannak tűnő rétegbe ütközik, az egész küldetés profilja megváltozhat. Ebben az esetben ugyanis nem lesz elég talaj a felszín és a szonda között a felszíni körülményektől való elszigetelődésre, és sokkal nehezebb lesz kiszűrni a zajt a hővezetési mérésekből. Ezért is volt fontos az ideális hely kiválasztása. A szakértők direkt olyan leszállóhelyet választottak, ahol nincsenek felszíni sziklák, így azt remélik, hogy a felszín alatt is kevesebb akad ezekből.
A Mars hőmérsékletének vizsgálata kulcsfontosságú a bolygó képződésének megértéséhez és a felszínt formáló folyamatok felderítéséhez is. A bolygót még mindig fűti az a hő, amely 4 milliárd évvel ezelőtti képződéséből maradt vissza, illetve a belsejében található radioaktív elemek bomlása is hőt termel. A felszíni geológiai folyamatok java pedig annak eredménye, hogyan mozog a hő a köpenyen és a kérgen keresztül.
A Marson található a Naprendszer legmagasabb ismert vulkánja, az Olympus Mons, amely majdnem 25 kilométer magas, de három másik pajzsvulkán is áll felszínén, amelyek magassága meghaladja a 14 kilométert. Ezeket a vulkánokat a kérgen áttörő magma formálta, és keletkezésük megértéséhez, de a mai marsi időjárás felderítéséhez is kulcsfontosságú felderíteni, hogy mennyire volt forró a korai a Mars, illetve mennyi hő maradt meg mára a bolygó belsejében, mondják a szakértők.
