Az InSight elsőként készített térképet a marsi talaj rétegeiről, és ehhez azt „hallgatta”, hogy a szelek hangja hogyan terjedt a felszín alatt a marsi egyenlítő tájékán. Az űreszköz 2018-ban landolt az Elysium Planitia nevű síkságon, hogy a marsrengéseket tanulmányozza, illetve mélységi hőmérsékleti méréseket végezzen. Bár a küldetés utóbbi része nem sikerült túlságosan jól, mert a fúrást végző eszközt sok hónapos kísérletezgetés után mindössze addig jutott, hogy saját hosszának erejéig bejutott a talajba, így a hegye 43 centiméter mélyen van (és most már ott is marad), a szeizmométer kiválóan működik.
A marsrengések vizsgálata és ezek talajban való terjedése révén az InSight máris fontos információkat szállított a Mars magjának méretével és összetételével kapcsolatban, valamint a köpeny és a kéreg vastagságával kapcsolatban is. És egy új, a Földön kifejlesztett módszernek köszönhetően nemrégiben a kéreg részletes felépítésébe is bepillantást nyertek a kutatók. A módszert a Földön olyan régiók vizsgálatára használják, ahol nagy a földrengések kockázata, mondja Cedric Schmelzbach, az ETH Zürich geofizikusa.
Az eljárás a környezeti vibrációk tanulmányozásán alapul, amiket a Földön többek közt a szél és az óceán szolgáltat. Ezek az enyhe rezgések a talajba is behatolnak, és ott máshogy terjednek a különböző rétegekben. Az eltérések pedig megfelelően érzékeny műszerekkel mérhetők, így feltérképezhetők a felszín alatti struktúrák.
A Marson ez 200 méteres mélységig terjedő vizsgálatokat tett lehetővé, mivel a bolygón óceánok nincsenek, és a légkör is sokkal ritkább a földinél, így a szelek is jelentősen gyengébbek. A helyzetet az InSight esetében továbbá az is nehezítette, hogy míg a Földön annyi szenzort tesznek ki a kutatók, amennyit akarnak, a Marson csak egy mérőállomás állt rendelkezésükre.
A módszer ennek ellenére sikeresnek bizonyult, bár a kapott térkép felbontása romlik, ahogy a mélyebb rétegekhez ér. Míg a felszín közelében még egy méteres struktúrákat is meg tudtak különböztetni, a mélyebb rétegekben már párszor 10 méter volt az azonosítható objektumok mérete. A kapott térkép ugyanakkor nagyon izgalmas bepillantást enged a marsi evolúcióba.
A legérdekesebb részletei egy rejtélyes üledékréteg a mélyben, illetve két vastag, megszilárdult lávaréteget is azonosítottak, amelyek közül a felsőt 3 méter vastag regolit fedi. Az üledékréteg, amelynek eredete egyelőre ismeretlen, 30–70 méter mélységben húzódik, két rétegnyi szilárd láva közé zárva.
A kutatók összevetették a két lávaréteget a közeli kráterek geológiai adataival, és ezek alapján a rétegek valamikor 1,7–3,6 milliárd évvel ezelőtt keletkezhettek. A fiatalabb lávaréteg feletti regolit és a felszíni regolit között 15 méternyi sziklás/köves réteg található, amelyet valószínűleg a korábbi becsapódások nyomán a légkörbe felrepülő, majd visszahulló törmelék alkot.
A Mars magjával, köpenyével és kérgével kapcsolatos korábbi vizsgálatok alapvető eltéréseket tártak fel a vörös bolygó és a Föld között. Bár a két bolygót sokan eltérő sorsú ikreknek tekintik, ezek a szerkezeti eltérések megmagyarázhatják, hogy miért vesztette el a Mars felszíni vízkészleteit és légköre javát, és vált a mai, barátságtalan világgá.
