A bonobók kapcsán széles körben ismert, hogy nagyon „adakozóak”, ha szexről van szó. Egy új vizsgálat szerint azonban más tekintetben is szívesen osztozkodnak, ételt például örömmel osztanak meg társaikkal. Ugyanakkor játékaikhoz és eszközeikhez nagyon ragaszkodnak. A vizsgálat megerősíti, hogy a kooperáció és a források megosztása nem kizárólagos emberi tevékenység, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy fajunk tagjai sokkal szélesebb körben és rugalmasabban alkalmazzák ezt, mint a többi főemlős.
Bár az emberiség kapcsán sokszor esik szó önzőségről, fajunk tagjai meglepően nagyvonalúan osztozkodnak fajtársaikkal, ami valószínűleg fontos szerepet játszott evolúciónk alakulásában is. Az osztozás révén többen jutottak hozzá kiegyensúlyozottan a szükséges erőforrásokhoz, ami segített az egyre növekvő agyak ellátásban. Azzal kapcsolatban ugyanakkor sok a vita, hogy az osztozkodás mikor kezdődött, és hogy mennyiben sajátosan emberi tevékenység.
Ennek kiderítésére egy skót kutatócsoport az emberhez a csimpánzokhoz hasonlóan közel álló bonobókat kezdte vizsgálni, akikkel kapcsolatban eddig nem nagyon végeztek hasonló kutatásokat. Az állatokat két kísérlettel tesztelték. Az egyik során az emberi kísérletező egy-egy bonobó segítségét kérte egy általa nem hozzáférhető bot megszerzésében. A másik kísérletben pedig 10 pár bonobót ültettek egy lyukas hálóval fedett ablak két oldalára úgy, hogy az egyikük kapott két követ, míg a másik öt pálmadiót. Ezeket ugyan fogaikkal is fel tudják törni az állatok, de alapvetően jobban szeretik kővel püfölni őket.
Az első kísérletben a bonobók nem voltak hajlandóak a boton osztozni: bár azt általában megszerezték, nem adták át, hanem játszani kezdtek vele, és időnként a kísérletezőt is ingerelték a segítségével. Ami még érdekesebb, bár a másik kísérletben az állatok a köveket szintén nem voltak hajlandók átadni társuknak, a diókon simán megosztoztak.
Ahogy a kutatás vezetője, Christopher Krupenye elmondta, a táplálékon való aktív osztozkodás megfigyelése önmagában is óriási eredmény, mert bár több főemlősről elmondható, hogy hajlandó osztozni a falatokon, ez általában abban merül ki, hogy nem támadják meg fajtársukat, ha az elcsen tőlük némi élelmet. Arra azonban alig van példa, hogy egy nem emberi főemlős átadja a birtokában lévő táplálék egy részét a társának.
A bonobókkal kapcsolatos eredmények pontosan ellentétesek a csimpánzokkal folytatott hasonló vizsgálatok eredményeivel. A csimpánzok ugyanis hajlandóak az eszközöket megosztani, a táplálékot viszont nem adják. Krupenye szerint erre az lehet a magyarázat, hogy a bonobóknak evolúciójuk során bőségesebben állt rendelkezésre a táplálék, így kevésbé kellett azért versengeni, ami nagyobb toleranciát eredményezett esetükben az osztozkodás iránt is.
Hogy a tárgyakhoz miért ragaszkodnak jobban, az egyelőre rejtély, de valószínű, hogy ezeket többre tartják, mint a csimpánzok, mondja Krupenye. Talán azért, mert az objektumok révén új lehetőségek nyílnak a játékra és a társas érintkezésre, ahogy az az első kísérletben az emberi kísérletezőket a bottal „szivató” bonobók példáján látszott.
A vizsgálatok szerint tehát az emberi osztozkodás elemei már a csimpánzokkal és a bonobókkal közös őseinkben is meglehettek, de sokkal korlátozottabban fejeződtek ki, mint fajunk tagjaiban.
