Az első észt műholdon tesztelik az elektromos napvitorlát

Az hagyományos napvitorlák óriási tükröződő felülettel rendelkeznek, és a Nap sugárnyomása hajtja őket. Az elektromos napvitorla esetében a Napból származó protonok taszítják előre az űreszközre szerelt, pozitív töltésű „antennákat”, és ennek révén mozgatják a járművet.

Az első észt műholdon tesztelik az elektromos napvitorlát

A Vega hordozórakéta május 7-én pályára állította Észtország első műholdját. Az Európai Űrügynökség olasz fejlesztésű rakétája második hivatalos útján egy vietnami optikai műholdat (VNREDSat-1), és egy, a földi vegetáció változásait és a földhasználatot tanulmányozó kutatóműholdat (Proba-V) is feljuttatott az űrbe. Az átlagosan 650 kilométeres felszín feletti magasságban keringő ESTCube-1 azonban nem pusztán azért különleges, mert általa Észtország is belépett az űrnemzetek sorába: a pikoszatellit egy egészen új, kísérleti meghajtórendszerrel, úgynevezett elektromos napvitorlával van felszerelve, amelyet a Tartui Egyetemen fejlesztettek ki.

Az hagyományos napvitorlák óriási tükröződő felülettel rendelkeznek, amelyről visszaverődnek a Napból kiinduló fotonok, és ez a sugárnyomás hajtja előre az űreszközt. Az elektromos napvitorla ötletét Pekka Janhunen finn kutató dolgozta ki pár évvel ezelőtt, találmányának lényege, hogy Napból származó protonok taszítják az űreszközre szerelt, pozitív töltésű „antennákat”, és ennek révén mozgatják a járművet.

A 10 centiméteres élhosszúságú kockát formázó műholdra egy 10 méteres, az emberi hajszálnál is vékonyabb drót van rászerelve. Az észt űreszköz a magnetoszférán belül kering, így a napszél elől nagyrészt védve van, viszont a Föld mágneses terén belül található töltött részecskék hatnak rá. A tesztelés ideje alatt a pikoszatellitet felügyelő kutatók a meghajtás működőképességét és hatékonyságát vizsgálják.

Ha a próba sikerrel zárul, az alábbi képen láthatóhoz hasonló űrjárművek épülhetnek. Janhunen elképzelései szerint egy átlagos méretű szonda meghajtásához 100 darab, egyenként 20 kilométer hosszú drótra lenne szükség, amelyek 30 kilométer/másodperces sebességre gyorsítanák fel az űreszközt, amely sebesség mellett kevesebb mint öt év alatt el lehetne jutni a Plutóig. Egy másik elképzelés szerint hasonló, de kisebb elektromos napvitorlák fékrendszerként szolgálhatnának a kiszolgált műholdakon, küldetésük lejárta után olyan sebességre lassítva ezeket, hogy a légkörbe belépve elégjenek.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward