A macskák számos rejtélyes viselkedése közül az egyik legfurcsább és egyben legundorítóbb, hogy miért ragaszkodnak a fűevéshez, amikor az hányást okoz? A szakértők az évek során számos elméletet állítottak fel, és nemrégiben egy új teória látott napvilágot ezzel kapcsolatban. A Journal of Veterinary Behavior megjelent tanulmányban a kutatók bemutatják, hogy a macskák által evett fűfajták általában tüskés kiemelkedésekkel borítottak. A kutatócsoport szerint ez lehetővé teszi, hogy a bélben lévő szőrcsomókhoz tapadjanak, ami segíthet a macskáknak azok eltávolításában.

A tanulmány szerzői szerint a macskák rájöttek, hogyan használhatják ki a növények eredetileg önvédelemre kifejlesztett tulajdonságait, mondja T. Michael Anderson, a Wake Forest Egyetem ökológusa. Ez egy újabb érdekes példa arra, hogy az állatok hogyan használják a növényeket anélkül, hogy azok elfogyasztásával kalóriákat és tápanyagokat vennének magukhoz, mondja a szakértő.

A szőrcsomók a macskák életének velejárói. Az állatok sok szőrt nyelnek le maguk gondozása közben, és még többet, ha szőrös zsákmányt esznek meg. Ez a szőrmennyiség viszont elzárhatja az emésztőrendszerüket – amíg ki nem hányják. Bár a kutatók korábban úgy vélték, hogy a macskák fűevésének fő célja a bélféregektől való megszabadulás, egyesek gyanítják, hogy a szőrcsomók kiürítését segítik elő ezzel. Eddig azonban nem volt bizonyíték, amely ezt alátámasztaná.

Az új tanulmányban Nicole Hughes, a High Point Egyetem növénybiológusa nem a macskákra, hanem az általuk fogyasztott növényekre koncentrált. Hughes, akinek két macskája is van, Mildred és Merle, évek óta gyűjti a szőrcsomóikat, várva a megfelelő kutatási projektre. És ez el is jött, amikor Kara Bensel, az Appalachian State University állatviselkedés-kutatója csatlakozott a laboratóriumához.

Bensel és Hughes hat házi szőrcsomóból vágtak le apró darabokat, és bevonták őket arannyal – ez szükséges lépés volt ahhoz, hogy elektronmikroszkóppal megvizsgálhassák őket. A szőrcsomókba ágyazott növényi anyagok részletes képei szaggatott éleket és tüskeszerű kiemelkedéseket mutattak. A növénytől függően ezek a mikroszerkezetek kétszer-húszszor hosszabbak voltak, mint a macskaszőr átmérője – vagyis pontosan olyan nagyok voltak, hogy megfogták a szőrt.

Hughes szerint olyan volt, mintha lefolyótisztító spirálokat látna, vagyis olyan éles szélű műanyag spirálokat, amelyek arra szolgálnak, hogy az emberi hajat kihúzzák a mosdó mélyéről. A macskák parazitái akár 60-szor nagyobbak is lehetnek, mint ezek a növényi mikroszerkezetek, vagyis túl nagyok ahhoz, hogy megfogják őket. Ezért a paraziták eltávolítása kevésbé tűnik valószínű oknak arra, hogy a macskák füvet egyenek, mondja Hughes.

A szőrcsomókban talált növények többsége közönséges háztáji fű és szobanövény volt, derül ki Megan Rudock Bowman, a High Point genetikusa elemzéséből. Mindegyikük felülete meglehetősen érdes, legalábbis nanométeres szinten. Mintha a macskák kifejezetten mikroszkopikusan érdes növényeket választanának, mondja a szakértő.

A megállapítások utalnak arra, hogy a növények hogyan foghatják meg a macskaszőrt, mondja Benjamin Hart, állatorvos-viselkedéskutató. De nem bizonyítják, hogy valóban ez az oka annak, hogy a macskák füvet esznek, teszi hozzá. Megjegyzi azt is, hogy a kutyák és más állatok, amelyek nem szenvednek szőrcsomóktól, szintén esznek füvet. Hart ehelyett úgy véli, hogy a viselkedés egy evolúciós maradvány a paraziták eltávolítására, amely egykor hatékony volt.

Hughes továbbra is kíváncsi, Mildred és Merle pedig továbbra is a jó kísérleti alanyok. A következő nagy kérdés, hogy ha a tüskés fű segít a macskáknak eltávolítani a szőrt a gyomrukból, akkor talán az emésztőrendszer másik végén is megkönnyíti a kiürítést? A kutató ezért most a macskák ürülékét gyűjti, és várja, hogy megérkezzen a megfelelő projekt – és a megfelelő kutatótárs.