Alig bomlik a csernobili avar

A csernobili tiltott övezetben túlságosan lecsökkenhetett a lebontást végző élőlények mennyisége, így az avar nagyon lassan bomlik, ami egyrészt a talajminőség rovására megy, másrészt növeli az erdőtüzek kialakulásának kockázatát.

Alig bomlik a csernobili avar

28 év telt el a csernobili atomerőmű katasztrófája óta, annak egyes következményei azonban máig éreztetik hatásukat. A tiltott övezetben emberek ugyan továbbra sem élnek, és a rövid időre engedélyezett turistautakat is betiltották, az erőmű környékén élő állatokon és növényeken azonban egyértelműen kimutathatók a radioaktív sugárzás nyomai. A madarak kisebb aggyal jönnek a világra, a fák lassabban nőnek, és jóval kevesebb rovar él a környéken, mint a balesetet megelőző időkben. A tiltott övezetből időnként kijutó vadállatok szervezetében pedig időnként még napjainkban is veszélyesen magas sugárzási szintet lehet mérni.

A tiltott zóna élővilágával kapcsolatban azonban nemrégiben még egy aggasztó dolgot figyeltek meg a szakértők: a jelek szerint a lebontásban kulcsfontosságú mikrobák, gombák és rovarok is erősen megsínylették a szerencsétlenséget, olyannyira hogy nem képesek ellátni az ökoszisztémában betöltött feladatukat. Ezek az élőlények azért felelnek, hogy az elpusztult szervezetek szerves anyagait újra felhasználható formában visszajuttassák a talajba.

A Vörös-erdő nem sokkal a baleset után...

A Dél-Karoliniai Egyetem kutatói 1991 óta rendszeresen vizsgálják a csernobili tiltott zóna élővilágát, és az évek során arra lettek figyelmesek, hogy egyre vastagabb avarréteg borítja a talajt, a baleset után nem sokkal elpusztult fák − köztük a híressé vált Vörös-erdő vörösbe váltó, halott fenyőfái – pedig 15−20 év elteltével sem mutatták a bomlás jeleit. „Néhány hangyarágta vájatot leszámítva ezek a fatörzsek ugyanolyan állapotban vannak, mint amikor először láttuk őket” – mondja Timothy Mousseau, a kutatás vezetője. „Döbbenetes volt ezt látni annak tudatában, hogy a legtöbb erdőben egy kidőlt fa alig egy évtized alatt gyakorlatilag fűrészporrá válik.”

A szakértők tehát úgy döntöttek, hogy közelebbről is megvizsgálják, mi állhat a jelenség hátterében. A zóna különböző pontjain mérték az avarréteg vastagságát, és úgy találták, hogy a legmagasabb sugárzású részeken két-háromszor akkora a lehullott gallyak és levelek rétege, mint a balesetben mérsékeltebben érintett részeken. Ez azonban önmagában nem adott választ arra a kérdésre, hogy miért konzerválódnak a levelek.

Mousseau és kollégái ezért 600 kisebb zsákot töltöttek fel a zónán kívül begyűjtött levelekkel. Az összeszedett tölgy-, juhar-, nyír- és fenyőleveleket megtisztították a rovaroktól, majd a levelek egy részét sűrű szövésű zsákokba helyezték, hogy a rovarok ne tudjanak hozzáférni annak tartalmához, az avar másik felét pedig nagyobb lyukú zsákokba töltötték. A csomagokat a tiltott övezet különböző sugárterhelésű részein szórták szét, majd egy évvel később visszatértek a helyszínre, és megvizsgálták, mi történt.

...és napjainkban

A normál háttérsugárzású részeken a levelek 70−90 százaléka lebomlott, a legmagasabb sugárzású régiókban azonban a zsákok megőrizték eredeti tömegük 60 százalékát. A kétféle csomagolás annak vizsgálatában segített, hogy a rovarok vagy a gombák és a baktériumok játszanak-e fontosabb szerepet a lebontó folyamatokban. Az eredmények alapján ez utóbbiak felelnek az avar feldolgozásának oroszlánrészéért, a sugárzással erősen fertőzött részeken azonban a jelek szerint nem képesek megfelelően működni.

A kísérlet tehát igazolta, hogy a csernobili tiltott övezetben valami nagy gond van a lebontókkal, ami aztán az ökoszisztéma összes tagjának rovására megy. A baktériumok, gombák és rovarok elégtelen működése miatt a tápanyagok nem jutnak vissza kellő mennyiségben a talajba, ami magyarázatot adhat arra is, hogy miért lassult le a fák növekedése.

Az élővilág lassú pusztulásán túl még egy veszélye van ennek a lassú bomlásnak: a tiltott övezetben 28 évnyi avar halmozódott fel, ami miatt egyre nagyobb az veszélye az erdőtüzek kialakulásának. Egy esetleges tűzvész pedig újra tetemes mennyiségű radioaktív szennyeződést juttatna a levegőbe, veszélyeztetve a zónán kívüli részeket is. A problémára nem létezik egyszerű megoldás. Sokat azon kívül nem lehet tenni, hogy árgus szemekkel figyelik a tiltott övezetet, hogy gyorsan észleljék, ha kigyulladt valami. A kutatók szoros együttműködésben dolgoznak több japán szakértővel is, hogy megállapítsák, a fukusimai erőmű környékén is tartani kell-e a sugárzás hasonló következményeitől.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward