A 2-es típusú cukorbetegek gyógyulása szó szerint a fejben dőlhet el, derül ki egy rágcsálókon végzett kutatásból. A szakértők egyetlen agyba adott injekcióval képesek voltak hónapokra tünetmentessé tenni az állatokat. A beadott anyag egy fibroblaszt növekedési faktort (FGF1) tartalmazott alacsony dózisban, amely a jelek szerint képes helyreállítani annak az agyi hálózatnak a működését, amely a vércukorszintet szabályozza.
Az egyelőre ugyanakkor nem világos, hogy az FGF1 hogyan teszi meg ezt, írják a kutatók a Nature oldalain megjelent tanulmányukban. A rejtély feltárására irányuló eddigi vizsgálatok annyit már kiderítettek, hogy a növekedési faktor nem az étvágy vagy a testtömeg mértékének befolyásolása révén fejti ki hatását. A szakértők tehát jelenleg nem tudják, hogyan működik az új módszer, de rágcsálókban kétségkívül hatásos, és mivel az FGF1 az egészséges emberi agyban is jelen van (ahogy az egerek és patkányok agyában is), az első humán klinikai tesztekre valószínűleg nem kell sokat várni.
A Washington Egyetem kutatói azt követően kezdtek kísérletezni a növekedési faktorral, hogy az ezzel rokon molekulák biztató eredményeket hoztak más vizsgálatok során, sikerrel csökkentve az állatok vércukorszintjét. Az FGF1 végül még ezeknél is sokkal hatásosabbnak bizonyult, mivel a jelek szerint az agy nagyobb részén fejti ki hatását. A FGF1-ről egy ideje már tudják a szakértők, hogy a vérbe beadva alkalmas a vércukorszint csökkentésére, a mostani kísérletekből azonban az is kiderült, hogy az agyba adagolva az intravénás dózis tizede is elegendő a hosszú távú hatás eléréséhez.
A szakértők először cukorbeteg egereknek adták be az anyagot, és azok kórosan magas vércukorszintje egy hét alatt normalizálódott. A hatás ráadásul legalább négy hónapig kitart, a kutatók ugyanis ennyi ideje monitorozzák az egereket. A módszert patkányokon is kipróbálták, és ezek állapotában is drámai javulás állt be az injekciót követően.
Hogy pontosan hogyan hat a növekedési faktor, azt egyelőre senki sem tudja. Az injekció beadását követően a rágcsálók egy kicsit kevesebbet ettek és enyhén fogytak is, de ezek a hatások egy hét után eltűntek, és az állatok ezt követően ugyanannyit ettek, mint a diabéteszes kontrollcsoport tagjai. A glükózszint csökkenése tehát nem annak köszönhető, hogy a rágcsálók „diétáztak” vagy egészségesebb testtömegre tettek szert, hanem valami másnak.
Érdekes módon az állatok inzulinszintje és a hormon hatásossága sem változott meg, pedig a 2-es típusú cukorbetegekben a relatív inzulinhiány okozza a problémákat. A kutatók további vizsgálatokkal kiderítették, hogy a vércukorszint csökkentésért jelen esetben a máj és a vázizomzat felel. A májban felgyorsul a cukor lebontása, illetve az annak hosszú távú elraktározásáért felelős mechanizmus szintén intenzívebben kezd működni, és az izomzat is a megszokottnál több cukrot vesz fel.
A szerzők tudomása szerint eddig soha senki nem számolt be hasonló vércukorszint-csökkentő stratégia megfigyeléséről. A FGF1 szerepe mindezen folyamatokban egyelőre rejtély, a szakértők azonban ennek ellenére nagyon bizakodnak abban, hogy a metódust rövidesen embereken is eredményesen tesztelhetik.
