A halaknak nem könnyű tisztán tartani magukat, hiszen nincsenek végtagjaik. Szerencséjükre azonban akadnak olyan élőlények, akik átvállalják tőlük ezt a feladatot. Ilyenek például a korallzátonyokon lakó, kék, sárga és fekete mintás tisztogató halak (Labroides dimidiatus) is.

A szolgáltatást igénylő halak jól ismerik a fajt, és ha meglátják a jellegzetes színeket, rögtön úgy rendezik el testüket, hogy a tisztogató hal minden zugot elérjen a szájtól kezdve a kopoltyúkon át a farokig. A piciny takarító pedig módszeresen végighalad a teljes testfelületen, eltávolítva onnan a parazitákat és a hámló bőr darabkáit. A tisztogató hal ez alatt jól belakmározik, a kuncsaft pedig alapos testradírozáson megy át, tehát mindenki jól jár.

A tisztogató halak rendkívül hatékonyak: mindössze napi négy órát dolgoznak, de ez idő alatt akár 2000 másik halat is képesek átvizsgálni. És az apró halakban az is nagyon okosak a munkaszervezésben is. Például ha egy sokat kínáló "ügyfél", mondjuk egy nagytestű cápa érkezik a közelükbe, ezt előrébb sorolják a kisebb halaknál. És ha a tisztítás alatt az alany nem figyel, arra is hajlamosak, kicsípjenek egy-egy darabot annak bőréből. Ezt azonban csak akkor teszik meg, ha tényleg figyelmetlen az ügyfél, egyébként nagyon óvatosak.

Összességében tehát rendkívül intelligens halakról van szó, amelyek ráadásul a paraziták eltávolítása révén ügyfeleiket is okosabbá teszik. Ez úgy derült ki, hogy Alexandra Grutter, a Queenslandi Egyetem kutatója 2000-ben egy ausztrál korallzátony egyes részeiről elkezdte eltávolítani a takarítókat: társaival háromhavonta lehalászták a teljes tisztogató állományt, és máshova helyzeték át az állatokat, a helyi fajok generációit fosztva meg a kis takarítók szolgálataitól.

A hatás drámai volt. A tisztogató halak által nem lakott részeken a zátony halállománya a fajok számát tekintve felére, az összlétszám tekintetében pedig negyedére csökkent. És a túlélők is megsínylették a tisztogató halak hiányát: testük kisebbre nőtt, jelezve, hogy az élősködők eltávolítása létfontosságú az egészséges élethez.

Sandra Binning, Grutter kollégája végül azt is sikeresen igazolta, hogy a tisztogató halak távollétében a korallszirteket lakó fajok intelligenciája is mérsékeltebbé válik. A kutató és társai ezt különböző feladatok révén demonstrálták. Például táplálékot rejtettek el egy akvárium két végében, és az egyik falat könnyen hozzáférhető volt, a másik viszont nem. A halaknak meg kellett tanulniuk, hogy melyik irányba érdemes úszniuk, ha enni akarnak, majd pár menet után Binning megcserélte a két oldalt, és újra adaptálódniuk kellett a helyzethez. A teszten minden hal átment.

Később a feladatok egyre nehezebbé váltak, például a halaknak immár nem a helye, hanem a kinézete alapján kellett felismerniük a könnyen nyitható tálat. Ez már nem ment minden egyednek. És érdekes módon azok a halak, amelyeket a tisztító halak rendszeresen elláttak, sokkal gyorsabban jobban teljesítettek, mint azok, amelyek sosem estek át a testradírozó kezelésen. És ez akkor is igaznak bizonyult, ha két egyed testméretében egyezett.

A szakértők úgy vélik, hogy a lassabb, kevésbé hatékony tanulás egyrészt annak a következménye, hogy a parazitáktól gyötört halak nem képesek annyira koncentrálni a feladatokra, mint tiszta társaik. A másik ok, hogy az élősködők elszipkázzák energiáikat, így nem jut elég üzemanyag agyuknak, ami miatt gondolkodásuk is lelassul.

Ezeket a feltevéseket Binning egy másik kísérlete is alátámasztja, amely során tiszta halakat fertőzött meg élősködőkkel. A korábban intelligens, okos állatok lelassultak, és tanulási képességük is észrevehetően romlott. A tisztító halak tehát messze nem csak kozmetikai feladatokat látnak el, hanem a teljes ökoszisztéma intelligenciáját is karban tartják.