A testméret és a hormonok

Az állatok méreteit meghatározó fiziológiai és genetikai mechanizmusok pontos mibenlétéről a legutóbbi időkig nem sokat tudtunk azon kívül, hogy az egér jóval azelőtt befejezi a növekedést, hogy elérné a bálnaméretet.

A testméret és a hormonok

Az állatok méreteit meghatározó fiziológiai és genetikai mechanizmusok pontos mibenlétéről a legutóbbi időkig nem sokat tudtunk azon kívül, hogy az egér jóval azelőtt befejezi a növekedést, hogy elérné a bálnaméretet. Egy ecetmuslicákon végzett kísérletsorozat azonban nemrégiben új információkra derített fényt a testméret szabályozásával kapcsolatban, és ezek az ismeretek talán annak megfejtésében is segíthetnek, hogy egyes rákos daganatok miért kezdenek kontrollálatlan növekedésbe.

Az állatok felnőtt testméretét két, egymástól függetlenül zajló folyamat határozza meg. Az első a növekedés gyorsaságát befolyásolja többféle hormon, többek közt az inzulin részvételével, a második pedig a felnőttség, vagyis az ivarérettség elérésének időpontját kontrollálja. Ez utóbbi a rovarok esetében azt szakaszt jelenti, amikor a lárvából báb, majd abból kifejlett egyed válik. Az ecetmuslicák (és a többi rovar) esetében az átalakulás időpontját két ellentétes hatású hormon befolyásolja: a bebábozódást serkentő vedlési hormon, az ekdizon, illetve lárva átalakulását késleltető, a rovar szervezetét fiatalkori állapotában őrző juvenilis hormon, avagy a neotenin.

Korábbi kutatások igazolták, hogy a rovarok végleges testmérete az említett hormonok mennyiségének befolyásolása révén megváltoztatható. Egy 2010-es projekt során például olyan ecetmuslicákat hoztak létre a szakértők, amelyek nem voltak képesek a juvenilis hormon termelésére. Az ilyen egyedek 75 százalékkal kisebbre nőttek, mint normális társaik, és sok közülük nem érte meg a felnőttkort. A kutatók nem igazán tudták, hogy ennek mi lehet az oka. Az egyik elmélet szerint a juvenilis hormon hiánya lerövidítette az egyik kulcsfontosságú növekedési szakaszt, és korai átalakulást indított be, így a kisebb lárvákból kisebb felnőttek fejlődtek ki. A másik teória értelmében a hormonhiány egyszerűen lelassította a növekedés ütemét, vagyis az átalakulás idejére nem volt befolyással.

A rejtély megfejtése érdekében egy amerikai és portugál kutatókból álló csoport újabb kísérletekbe kezdett. Ezek során párhuzamosan figyelték meg az egészséges, illetve a juvenilis hormon termelésére nem képes ecetmuslicák fejlődését. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a hormonhiányos rovarok nem bábozódnak be korábban, mint normális társaik, vagyis a második teória jár közelebb az igazsághoz. A kísérletek során az is kiderült, hogy a hormonhiány következtében kialakuló méretcsökkenés kiküszöbölhető, ha a kutatók a másik két szabályozó hormon szintjén is változtatnak. A juvenilis hormon termelésére nem képes muslicák normális testméretet érnek el, ha ekdizonszintjüket megemelik vagy megakadályozzák az inzulintermelés leállását.

A szakértőket őszintén meglepte, hogy a három említett hormon milyen szoros rendszert alkot. A jelek szerint a juvenilis hormon legfőbb feladata ebben az együttesben, hogy a másik két hormon működését befolyásolva „finomhangolja” a növekedés ütemét. A kutatásnak fontos aktualitást ad, hogy a bizonyos típusú daganatok kialakulásakor nagyon hasonló hormoninterakciók vezetnek a sejtek irányíthatatlan osztódásának beindulásához. Ha tehát befolyásolni lehetne ezeket az útvonalakat, megállítóvá válna a tumorok növekedése.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward