A teknősanyák megválasztják utódaik nemét

Persze nem egyesével teszik ezt, de arra egyértelműen törekednek, hogy olyan helyre rakják le tojásaikat, ahol hasonló számú nőstény és hím teknős fog kikelni.

A teknősanyák megválasztják utódaik nemét

Régóta ismeretes, hogy egyes fajok esetében a világra jövő utód neme bizonyos környezeti faktorok függvénye. Arra azonban mindeddig nem sok bizonyítékot láttunk, hogy a szülők ennek ismeretében tudatosan befolyásolni próbálták volna kicsinyeik nemét, pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy ez fontos szerepet játszhat az egyes populációk hosszú távú boldogulásában.

A díszes ékszerteknős (Chrysemys picta) nem tartozik a gondoskodó szülők közé: lyukat ás a talajba, belehelyezi tojásait, betemeti ezeket, majd tovább folytatja megszokott életét, mintha mi sem történt volna. A tojások egy nyarat töltenek a fészekben, és a kicsinyek általában a nyár végén vagy az ősz elején kelnek ki. Észak-Amerika hűvösebb vidékein a világra jött teknősök ekkor még nem hagyják el a fészket, hanem téli álomba merülnek a következő tavaszig, és csak ezt követően kezdik meg aktív életüket.

Visszatérve azonban a tojásban töltött időszakra, a teknősök későbbi élete szempontjából talán legfontosabb eseményre a nyár közepén kerül sor: ekkor dől el a fejlődő embrió neme. Ezt ugyanis, mint oly sok más hüllő esetében, nem a gének határozzák meg, hanem a fészek hőmérséklete. Ha a tojások egészséges fejlődéséhez minimálisan szükséges hőmérséklet honol a fészekben, akkor az összes utód hím lesz, ha pedig a lehető legmelegebb, az összes nőstény. A két szélsőség közti hőfokú fészkekben pedig vegyesen alakulnak ki mindkét nem tagjai, a melegebb fészkekben több nőstény és kevesebb hím, a hidegebbekben pedig fordítva.

Timothy Mitchell, az Iowa Állami Egyetem ökológusa egy helyi teknőspopuláció vizsgálatával foglalkozik. Ezt a teknőscsoportot több mint két évtizede figyelik a szakértők, mindeddig azonban nem volt világos, hogy a teknősanyák mennyiben vesznek részt tudatosan az utódok nemének alakításában, vagyis olyan helyet választanak-e fészkük számára, ahol a faj túlélése szempontjából legkedvezőbb arányban kelnek ki a nőstények és a hímek. Mitchell ennek kiderítése érdekében „fészeképítő versenybe” kezdett a hüllőkkel.

A kutató összesen húsz költőhelyet derített fel egy, a Mississippi folyóhoz közel fekvő erdős területen. Miután az anyák betemették a fészket és távoztak, Mitchell kiásta a tojásokat, és mesterséges, nikecellből kreált fészkekbe helyezte át ezeket. Minden fészekaljat elfelezett, és a tojások egyik részét az eredeti fészek közvetlen szomszédságába, ugyanolyan mélységbe temette vissza, a másik részt pedig egy másik, véletlenszerűen kiválasztott helyre ásta el, az eredeti költőhely 30 méteres körzetében.

Mielőtt elérkezett volna a kikelés ideje, Mitchell újra kiásta a fészkeket, és a laborba szállította a tojásokat. Megfigyelte, hogyan jönnek világra, majd az újszülötteket a tojástörmelékkel együtt újra visszavitte mesterséges fészkeikbe, ahol aztán tavaszig hibernálódtak az állatok. A kicsiket aztán még egyszer megvizsgálta, mielőtt azok végleg elhagyták volna a fészket.

A fészkekbe rejtett hőmérők adatai alapján az anyateknősök által kiválasztott fészkelőhelyek enyhén melegebbek voltak, mint Mitchell véletlenszerűen kiásott fészkei, mivel a nap jobban megvilágította az őket borító talaj felszínét. Ennek ellenére mind az eredeti, mind az árnyasabb fészkekben azonos arányban jöttek világra élő utódok, és hasonló mértékben vészelték át a telet is.

A nemi arányok közt azonban jelentős eltérések mutatkoztak. Míg a teknősanyák által kiválasztott helyeken durván azonos mennyiségű nőstény és hím utód fejlődött ki, a kutató hűvösebb fészkeiben 80 százalékos volt a hímek aránya. Mitchell véleménye szerint ez meglehetősen valószínűvé teszi, hogy a teknősanyák nagyon precízen megválasztják fészkük helyét, és ezzel alapvetően befolyásolják a populáció ivararányát.

Ezt megerősíti az is, hogy ebben az erdőben úgy tűnik, nincs rossz költőhely: gyakorlatilag bárhova eláshatnák tojásaikat, azonos számú élő utód jönne világra. A fészek helye tehát csak az utódok nemének szempontjából fontos, ami viszont nagyon lényeges a csoport jövőjét tekintve. A nőstények és hímek egyenlő aránya biztosítja ugyanis a legkedvezőbb párosodási lehetőséget a felnövő generációknak, és ha ehhez képest bármelyik nem irányába kibillen a mérleg, azzal hosszabb távon rosszabbul jár a populáció, mivel kevesebb utód fog létrejönni.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward