Érdekes placebohatást fedeztek fel a Harvard kutatói egy cukorbetegekkel folytatott kísérlet során. A szakértők rájöttek, hogy ha megtévesztik alanyaikat azzal kapcsolatban, mennyi idő telt el vércukorszintjük legutóbbi mérése óta, a páciensek vérében a glükóz mennyisége nem a ténylegesen eltelt, hanem a vélt időtartamnak megfelelően alakul. A felfedezés fontos szerephez juthat az új diabéteszterápiák kidolgozása során.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőkben elegendő inzulin termelődik, ez azonban nem képes ellátni feladatát, így a páciensek vérében periodikusan veszélyesen magasra emelkedik a cukorszint. Az állapotot szigorú diétával, gyakori, apróbb étkezésekkel, az inzulin hatását növelő készítményekkel és súlyos esetekben hosszú hatású inzulin adagolásával kezelik. A terápiák megtervezése során azonban mindeddig nem vették figyelembe azt, hogy a beteg elméje és személyes percepciója hogyan befolyásolhatja a vércukorszint alakulását, holott sok jel mutat arra, hogy a kognitív faktorok komoly szerepet játszhatnak a betegség lefolyásában.
A kutatók a 90 perces periódus előtt és azt követően is megmérték a résztvevők vércukorszintjét, illetve mindenkitől begyűjtötték saját glükóznaplóját is, amelyben a betegek részletesen feljegyzik, hogyan alakult vérük glükózszintje az előző napok során. A termek elhagyása utána a kutatók arra is rákérdeztek, hogy az alanyok szerint mennyi idő telt el, mióta beléptek a helyiségbe. A válaszok nagyrészt a teremben elhelyezett óra járását tükrözték, és így tett a vércukorszint is.
Mindhárom csoport tagjainak leesett a vércukorszintje a 90 perc alatt, a csökkenés mértéke azonban nagyban függött attól, hogy a résztvevők szerint mennyi idő telt el a teremben. A lassú órás csoport tagjaiban, akik saját hitük szerint csak 45 percet töltöttek a helyiségben, kisebb volt a csökkenés, a legnagyobb vércukorszint-zuhanást pedig a gyorsított órás csoport produkálta. (A fenti ábrán az látható, hogy mennyivel csökkent a vércukorszint 90 perc alatt az egyes csoportok tagjaiban.)
A szakértők szerint a jelenség sokban hasonlít arra, amikor az ember munka közben teljesen jól érzi magát, majd rápillantva az órára rádöbben, hogy elfelejtett ebédelni, és rögtön rendkívül éhes lesz. Az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői egyenesen úgy vélik, hogy a két dolog között szoros kapcsolat áll fenn, mivel mind az éhséghormonok, mind az étkezések megszokott időpontjai hatást gyakorolhatnak a vércukorszint alakulására. Azt persze senki sem gondolja, hogy az időérzék átverésével gyógyíthatóvá válhat a cukorbetegség vagy más krónikus állapot, de az új információk birtokában talán ügyesebben ütemezett, és ezért hatásosabb terápiák lehetnek kidolgozhatók.
