A SpaceX viszi az űrbe a Lunar X Prize izraeli holdjáróját

A SpaceIL az első csapat a versenyben lévő 16 közül, amely már megváltotta jegyét egy tervezett kilövésre. Az indulásra 2017 második felében kerülhet sor.

A SpaceX viszi az űrbe a Lunar X Prize izraeli holdjáróját

Az izraeli SpaceILaz első csapat a Google Lunar X Prize résztvevői közül, amelyik fuvart biztosítottmagának a Holdra, jelentették be a nonprofit szervezet képviselői. Az X Prize Alapítvány által 2007-ben meghirdetett versenyen magánfinanszírozású űrkutató csapatok vehetnek részt, és közülük az nyeri el a 20 millió dolláros fődíjat, aki elsőként landol sikeresen a Holdon saját fejlesztésű robotjával, égi kísérőnk felszínén legalább 500 métert megtesz, és képeket, illetve videókat továbbít a Földre.

A küldetés teljesítésének többször is elhalasztott határideje jelenleg 2017. december 31., és a díjért még 16 csapat van versenyben, köztük a magyar Puli Space Technologies is. A verseny finisének közeledtét jelzi, hogy a versenyzők már a Holdra jutás gyakorlati megvalósításán dolgoznak. A SpaceIL űrjárművét a SpaceX egyik Falcon‒9 hordozórakétája juttatja alacsony Föld körüli pályára 2017 második felében, ahonnan az elsődleges rakomány pályára állítását követően a rakéta egy jó darabon továbbviszi a holdjárót égi kísérőnk felé. Az út utolsó szakaszát a SpaceIL által fejlesztett rendszer saját erőből teszi meg, majd lehuppan a Holdra.

Ha a küldetés sikerrel jár, a SpaceIL járműve lesz az első izraeli űreszköz a Holdon, ha pedig a többi csapatot megelőzve sikerül végrehajtani az akciót, akkor ez lesz az első magánűreszköz, amely eléri kísérőnk felszínét. Ahogy Eran Privman, a SpaceIL vezetője sajtótájékoztatóján elmondta, bár sok ország űrügynökségei kutatták már égi kísérőnk felszínét, eddig mindössze három nemzet tett le épségben űreszközt a Holdra: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína.

A Holdon landolni nem egyszerű, mivel az égitestnek nincs légköre, így más módon kell lelassítani a felszínhez közeledő űreszközöket. A kontrollált landoláshoz szükséges fékezőrakéták kifejlesztése viszont sok időbe és pénzbe kerül, így nem csoda, hogy eddig csak a legnagyobb űrügynökségek vállalkoztak erre. A díj kiírásának idején az utolsó ilyen landolást 1976-ban hajtották végre, így a vetélkedés egyik célja pontosan az, hogy a verseny során újfajta landolási (és egyéb) technológiák kerüljenek kidolgozásra, amelyek olcsóbbá tehetik a hasonló vállalkozásokat.

A verseny során a csapatoknak gyakorlatilag mindent saját zsebből, illetve szponzorok támogatásával kell megoldani, köztük az űreszköz Holdra juttatását is. A SpaceIL példája kiválóan mutatja, hogyan lehet elintézni egy ilyesfajta utat napjainkban. Az izraeliek a Spaceflight Industries nevű magáncégen keresztül vették meg „jegyüket” a Falcon‒9-re.

Ahogy Jason Andrews, a Spaceflight Industries egyik alapítója megfogalmazta, a cég tulajdonképpen úgy működik, mint egy légitársaság: ha valakinek olyan technológiája van, amelyet szeretne az űrbe juttatni, segítenek megtalálni számára azt a rakétát, amely képes erre. Egy-egy ilyen „járaton” több különböző cég és kormány űreszközei is helyet kapnak, így a kilövési költségek több partner között oszlanak meg. „Ha magadnak kellene állni egy Boeing‒737-es költségeit, hogy Bostonból Los Angelesbe érj, az igen drága lenne. Ha viszont csak egy ülést foglalsz le egy repülőn, máris megfizethetőbb a dolog” ‒ mondja Andrews.

A Spaceflight Industries idén szeptember végén egy teljes Falcon‒9-et lefoglalt. Hogy ez mennyibe került nekik, arról nincsenek információk, de annyit tudni lehet, hogy a SpaceIL jegye nagyjából 10 millió dollárt tesz ki. A SpaceIL nem hivatalosan Sparrow (Veréb) néven emlegetett landolóegységét ezért a pénzért felviszik az űrbe, majd a rakomány többi részének kiengedése után majdnem egészen a Holdig elszállítják. A Sparrow ezt követően leválik a rakétáról, hogy megtegye a hátralevő utat kísérőnkig. Az űreszköz a többi csapat járműveivel ellentétben nem kerekeken gurul majd, hanem a felszín elérése után egy jól irányzott szökkenéssel tervezi megtenni az előírt 500 méteres távolságot.

A SpaceX már korábban is juttatott el rakományt az alacsony Föld körüli pályánál messzebbre, hiszen a NASA DSCOVRnevű űridőjárási műholdját is egy Falcon‒9 vitte el a Nap‒Föld-rendszer L1 Lagrange-pontjába, ami majdnem négyszer olyan messze van bolygónktól, mint a Hold. Elon Musk cége ugyanakkor még nem teljesen heverte ki az idén júniusi eseményeket, amikor a Nemzetközi Űrállomásra induló rakétájuk két perccel a sikeresnek tűnő indítás után felrobbant. A cég azóta nem indított újabb rakományt az űrbe, a korábban tervezett kilövéseket elhalasztották, így lehetséges, hogy a csúszások a SpaceIL küldetését is érinteni fogják.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward