A SpaceX Falcon–9 rakétája szeptember 15-én, helyi idő szerint este 8 óra 2 perckor emelkedett a magasba a NASA Kennedy Űrközpontjából. A rakéta tetején ülő űrkapszulában Jared Isaacman milliárdos befektető, a Shift4 Payments alapítója mellett három olyan utas foglalt helyet, akiket Isaacman választott ki útitársul az erre a célra meghirdetett verseny keretében. A három szerencsés Hayley Arceneaux (29 éves orvosi asszisztens, ráktúlélő), Christopher Sembroski (a Lockheed Martin adatmérnöke) és Sian Proctor (geológus, egykori asztronautajelölt). Hogy Isaacman mennyit fizetett a helyekért, azt nem hozták nyilvánosságra, de kormányközeli források szerint egy-egy ülés 55 millió dollárba szokott kerülni a Dragonon.
A civil legénység a Resilience nevű Dragon-űrhajóval érte el az űrt, amely egy évvel korábban négy hivatásos asztronautát juttatott el a Nemzetközi Űrállomásra. Az Inspiration4 ugyanakkor nem az űrállomásra tart: a tervek szerint három napot fog Föld körüli pályán tölteni, mielőtt visszatérne a felszínre. A kapszula 580 kilométer magasságig emelkedik, ami jelentősen több az elmúlt időszak űrturistáskodó akcióinál, sőt: ez a legtávolabbra irányuló emberi űrrepülés a Hubble űrtávcső 2009-es szervizküldetése óta. Hogy a csapat mikor tér vissza, az többek közt a floridai időjárás függvénye. Ha úgy alakul, Isaacman elmondása szerint akár egy hetet is eltölthetnek odafent.
Az Inspiration4 legnagyobb különlegessége, hogy olyanok vesznek részt benne, akik nem képzett űrhajósok. Civilek persze korábban is jártak már az űrben, 2001–2009 között összesen heten vettek részt fizetett utakon a Nemzetközi Űrállomásra a Szojuz-rakéták révén. Idén júliusban pedig két milliárdos, Richard Branson és Jeff Bezos jutott el az űr határára egy-egy rövid, szuborbitális repülés keretében.
Arra azonban még nem volt példa, hogy mindenféle űrügynökségi felügyelet nélkül zajlott volna egy ilyen küldetés, márpedig most ez történik. Egy magánkézben levő, és magáncég által működtetett űreszköz jutott fel az űrbe, amelyen kizárólag magánemberek ülnek utasokként. A küldetés ráadásul sokkal hosszabb a nyári, szuborbitális repüléseknél, amelyek mindössze pár percig tartottak. A legénység legalább három napig fog egy akkora térrészben aludni, enni és tisztálkodni, ami nagyjából három nagyobb személyautó belső terének felel meg.
A NASA az 1980-as években már belevágott egy olyan programba, amelynek az volt a célja, hogy hétköznapi emberek számára is elérhetővé tegye az űrutazást. Ez a kezdeményezés azonban korán tragikus véget ért, amikor az első résztvevő, Christa McAuliffe, egy New Hampshire-i tanár 1986-ban a legénység hat másik tagjával együtt meghalt a Challenger felrobbanásakor. A tragédia nyomán a civil projektet lefújták, és az űrsiklóprogram is stagnálni kezdett. Míg korábban évi több száz útról álmodoztak a szakértők, az űrsiklók a Challenger balesete utáni 25 év alatt összesen 110-szer repültek.
A magánűripar és az Inspiration4 azonban új lökést adhat a civil űrrepülésnek. Bár az űrutazás valószínűleg még hosszú ideig a kevesek és elsősorban a tehetősek kiváltsága lesz, a SpaceX küldetése példát mutathat arra, hogy az űr a hétköznapi emberek számára sem feltétlenül elérhetetlen.
A kilövés egyébként során minden rendben zajlott. A Dragont erre az alkalomra turistaközpontúbbra alakították, felszerelték például egy hatalmas üvegkupolával a dokkolóajtó helyén, amely így kitűnő kilátást biztosít az utasoknak. A küldetés jótékonysági célú, a St. Jude Children’s Hospital részére gyűjtenek. Isaacman előzetesen 100 millió dollárt adományozott a rákkutatással is foglalkozó gyermekkórháznak, és az Inspiration4 keretében további 100 millió dollárt remélnek összegyűjteni más adományozóktól.
Az utasok különböző tevékenységekkel járulnak hozzá az adománygyűjtéshez, illetve különböző szponzorokkal is vannak megállapodások, amelyeknek eleget tesznek. Így Sembroski például egy ukulelén fog játszani, amit a Martin & Company készített, Proctor pedig verseket olvas fel. És mindannyian részt vesznek egy mikrogravitációs kutatásban is, amelynek célja a súlytalanság emberi testre kifejtett hatásainak vizsgálata.
A fedélzeti tevékenységek mellett ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy mit nem fognak csinálni az utasok: egyáltalán nem vesznek részt az űreszköz irányításában, amely teljesen automatikusan, illetve a földi irányítás révén zajlik.
