Nagyjából 160 millió évvel ezelőtt, a jura időszakban a tollas dinoszauruszok egy része elkezdte meghódítani az eget. Mellső végtagjuk és tollazatuk átalakult, alkalmassá téve az állatokat a repülésre, és utat nyitva a madarak kialakulása felé. Nem a tollas szárnyak jelentették azonban az egyetlen módot a repülésre. Az első alapvetően más típusú szárnyakat 2015-ben Kínában találták meg: a Yi qi névre keresztelt apró állatot ugyan szintén finom tollazat borította, de szárnyai inkább a denevérek mellső végtagjaira hasonlítottak. Az állat csuklójából egy hosszú csont indult ki, amely a test és az ujjak között húzódó bőrmembrán kifeszítésében segített, hasonlóan a több mint 100 millió évvel később megjelenő denevérek szárnyfelépítéséhez.

A Yi qi egyetlen más leletre sem hasonlított – egészen mostanáig. A kínai kutatók ugyanis újabb hasonló szárnyú leletet találtak, amely megerősíti, hogy a denevérszerű végtag nem egyszeri jelenség volt. A 163 millió évvel ezelőttről való Ambopteryx longibrachium maradványok arról tanúskodnak, hogy a denevérszárny – egy ideig legalábbis – valódi evolúciós alternatívát jelentett a repülő dinoszauruszok számára.

A kiváló állapotban megőrződött csontvázat fosszilis pehelytollak veszik körül, és a leletben még a gyomor tartalma is azonosíthatóan megmaradt. Az Ambopteryx külsőre nagyon hasonlított a Yi qi-re, és mindkét faj a maniraptorok egyik kistestű állatokat tömörítő fejlődési ágába tartozott. Alapvető eltérés viszont a két állat között, hogy az Ambopteryx hátsó végtagjainál hosszabb mellső végtagokkal rendelkezett, és farka végén a csigolyák összenőttek. Utóbbiak valószínűleg hosszú tollakat segítettek alátámasztani.

A paleontológusok abban ugyanakkor egyelőre bizonytalanok, hogy az állatok mire használták szárnyaikat. Valószínűsíthető azonban, hogy sem az Ambopteryx, sem a Yi nem volt képes szárnyait verdesve repülni, hanem inkább siklásra használhatták a végtagokat, hasonlóan a modern repülő mókusokhoz. Az állatok mozgásának felderítéséhez azonban még inkább ép fosszíliákra lenne szükség, mivel az eddig feltárt denevérszerű állatok törékeny, apró csontozatát gyakorlatilag kilapította a nyomás, így pedig nehéz a váz funkcionalitását vizsgálni.

Az új lelet ugyanakkor a repülésen kívül más szempontból is érdekesnek bizonyulhat. Az Ambopteryx a legjobban megőrződött ismert fosszília a Scansoriopterygidae családból, amelyről egyelőre nagyon keveset tudnak a szakértők. A most feltárt lelet testüregében zúzóköveket és csontfragmentumokat találtak a kutatók, ami a fogak felépítésével együttesen azt sugallja, hogy az Ambopteryx és rokonai mindenevők lehettek.

A kínai szakértők szerint mind az Ambopteryx, mind a Yi qi egyfajta kísérleti próbálkozás lehetett a repülés történetében. Mivel a kréta időszakból egyelőre nem találtak hasonló dinoszauruszokat, valószínűsíthető hogy ezek a megoldások hosszú távon nem váltak be, így idővel a pteroszauruszok és a madarak váltak a levegő uraivá.