A Psyche rendkívül érdekes világnak tűnik, amelyet nem sokára közelebbről is megszemlélhetünk, hiszen a NASA jövőre űrszondát indít a kisbolygóhoz, amely négy év alatt éri el a Kisbolygóövben keringő égitestet. Míg az általunk ismert kisbolygók többsége alapvetően kőzetanyagú, esetleg némi jéggel keverve, a 16 Psyche magas fémtartalommal bír.
A több mint 200 kilométer átmérőjű aszteroida döntően vasból és nikkelből áll. Ennek megfelelően a fényvisszaverő képessége is jelentős, míg a le kőzetekből álló kisbolygók csak a napfény 4 százalékát verik vissza, a Psyche esetében ez az érték 16 százalék. Mivel az eddig közelről vizsgált égitestek kőzetobjektumok voltak, a Psyche-küldetés különösen izgalmasnak ígérkezik.
Egy most közzétett vizsgálat eredményei pedig még izgalmasabb színben tüntetik fel az égitestet. A szakértők többek közt a VLT, a Keck, az ALMA és az Arecibo távcsövekkel vizsgálták az égitestet, hogy a korábbinál pontosabban határozzák meg méretét, formáját és felszíni topográfiáját.
A vizsgálatok alapján a Psyche egy hatalmas krumplit formál: 278 × 238 × 171 km nagyságú, és 4,2 óránként egyszer fordul meg a tengelye körül. A felszínen több nagy kiterjedésű terepformát is azonosítottak, köztük egy nagy benyomódást, amely az Alpha nevet kapta, és két méretes síkságot, amelyek Bravo és Charlie néven szerepelnek a kutatásban. Az aszteroida északi sarkvidékén szintén van egy nagy benyomódás (Foxtrott), amely valószínűleg egy 50 kilométer átmérőjű becsapódási kráter, és a déli sark szomszédságában is van egy hasonló nyom (Eros).
Mivel a látható tartomány mellett radarral is vizsgálták az égitestet, annak összetételével kapcsolatban is újdonságok derültek ki. A Psyche kapcsán egy ideje tartja magát egy érdekes teória, amely megmagyarázná különös kinézetét. Az égitest alapja egy jóval nagyobb bolygócsíra lehetett, amely differenciálódott, vagyis a nehezebb elemek a magjába süllyedtek, és efölött pedig egyre könnyebb elemekből álló rétegek alakultak ki. A teória arról szól, hogy a differenciálódás után az égitestet egy óriási becsapódás érte, amely gyakorlatilag mindent lehántott róla a fém magon kívül. Ugyanakkor furcsa, hogy az égitest sűrűsége nagyjából 4 gramm köbcentimérenként, a vas sűrűsége viszont ennek a duplája.
Az is lehetséges ugyanakkor, hogy az egykori égitestet több becsapódás is érte, és kisebb részekre esett szét, amelyek aztán részben ismét összeálltak, némileg „felhígítva” a mag anyagát. Kisebb méretű objektumokból már láttunk hasonló kőzet-fém keverékeket, de a Psyche sokkal-sokkal nagyobb ezeknél, így nem világos, hogy ilyen méretekben hogyan jöhetett létre.
Az új tanulmány szerzői ugyanakkor egy harmadik magyarázattal álltak elő a Psyche kinézetével kapcsolatban. Szerintük lehetséges, hogy az aszteroida jelenleg is differenciált, vagyis van magja és könnyebb anyagú kérge is, csak éppen ferrovulkanizmus zajlik a felszínén. Míg a Földön a vulkánokból olvadt kőzetek törnek elő, egyes aszteroidákon és jeges holdakon kriovulkánok működnek, amelyek folyékony majd a felszínen megfagyó vizet okádanak. A ferrovulkánok ennek analógiájára olvadt fémeket ontanak magukból.
A Psyche kapcsán az az új teória, hogy a mag folyékony maradt, amíg a felszín lehűlt, és ez az olvadt fém a kéreg vékonyabb és törékenyebb állapotában a felszínre tudott törni. Ez sok mindent megmagyarázna az aszteroidával kapcsolatban. A megfigyelések szerint azért bőven vannak kőzetek is a felszínen, amelyek azonban nagy mennyiségű fémmel keveredtek. És az új felvételeken a látható tartományban és a radarfelvételeken egyaránt fényesnek látszó régiók lehetnek a megszilárdult anyagú ferrovulkánok.
Ha ez valóban így van, a vulkánokat az odalátogató űrszonda is azonosítani tudja majd, igazolva az elméletet. Vagyis pár éven belül tudni fogjuk, hogy a Psyche differenciálódott, vagy egy egykori nagyobb égitest többé-kevésbé csupasz magja.
