A poszméhek is képesek tapintással azonosítani a korábban látott dolgokat

Meglepően kevés faj tud a különböző érzékeket áthidalóan tárgyakat felismerni.

A poszméhek is képesek tapintással azonosítani a korábban látott dolgokat

Emberként bele sem gondolunk mi történik akkor, amikor éjjel a telefonunk után matatunk az ágy mellett, vagy amikor megrázzuk a táskánkat, hogy ellenőrizzük, elraktuk-e a kulcsot. Ilyenkor a tapintásra vagy a hallásra hagyatkozunk, hogy olyan tárgyakat azonosítsunk, amelyeket egyébként a szemünkkel keresnénk meg.

Bár számunkra természetesnek tűnik, hogy képesek vagyunk erre, nem minden állat van így ezzel. A kutatók eddig mindössze néhány fajt találtak, amelyek képesek arra, hogy egy objektumot egyikük érzékükkel ismerjenek meg, majd azt később egy másik érzékkel is felismerjék. Eddig az emberen kívül a delfinek, illetve néhány majom- és halfaj szerepelt ezen a listán, egy új kutatásnak köszönhetően azonban nemrégiben a poszméhek kapcsán is bebizonyosodott a képesség.

Ami azért különösen izgalmas, mert a poszméhek messze a legkisebb aggyal rendelkeznek a tárgyfelismerés kapcsán érzékváltásra képes ismert fajok közül, így nagyban segíthetnek annak feltárásában, hogy pontosan mire van szükség az agyban, hogy alkalmas legyen erre.

Cwyn Solvi, brit Queen Mary Egyetem és az ausztrál Macquarie Egyetem kogníciókutatója régóta dolgozik poszméhekkel, amelyek egészen különleges mentális képességekkel bírnak. Solvi és társai korábban például igazolták, hogy a rovarok képesek egymásnak új ismereteket tanítani. A kutatócsoport ezúttal a rovarok érzékelési rendszerét vizsgálta.

Galéria megnyitása

Ehhez egy kockaalakú és egy gömbalakú etetőket vetettek be, amelyekből az egyik fajta cukros vizet, a másik pedig kinines, keserű folyadékot tartalmazott. Az állatokat betanították, hogy melyik tartály milyen tartalmú, mégpedig úgy, hogy az egyik méhcsoport egy jól megvilágított szobában látta az adagolókat, de ezeket nem érintették meg, míg a másik csoport egy sötét szobában, tapintás révén tanulta meg azonosítani a cukros és a kinines oldat helyét.

Amikor mindkét csoport tagjai megtanulták elkülöníteni a tartályokat, a kutatók megcserélték a korábbi körülményeket, vagyis a megvilágított szobát sötétbe borították, a sötét szobát pedig megvilágították. A méhcsoportoknak így a korábbi látás helyett tapintásra, illetve fordítva, tapintás helyett látásra kellett hagyatkozniuk az azonosításnál. A méhek mindkét esetben gyakorlatilag azonnal tudták, hogy melyik tartályokat kell elkerülniük, és melyikekben van a cukros lé.

A kutatócsoport egyelőre nem tudja, hogy a vadon élő poszméhek esetében milyen helyzetben lehet szükség erre a képességre, de más laborkísérletek azt mutatják, hogy méhek adott esetben sötétben is hajlandóak nekiindulni nektárt keresni, ehhez pedig szükséges, hogy a látáson kívül más érzékeikkel is felismerjék a virágokat. Egyelőre az sem világos, hogy mire hagyatkoztak a méhek a tárgyak elkülönítésekor, például hogy az egész formát azonosították, vagy esetleg csak a sík és a görbült felületek között tettek különbséget. Az azonban Solvi szerint igen valószínű, hogy alapvetően másként kategorizálnak, mint az ember.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap