A NASA marsjárója egy évig tanulmányozta a kráter belsejét, és nemsokára elindul a talán leginkább várt célpont felé. A Jezero-kráter peremén ugyanis egy ősi folyódelta található, amelyet évmilliárdokkal ezelőtt minden bizonnyal a víz formált. A terület azért kiemelkedően izgalmas, mert ha volt valaha élet a Marson, annak fosszilizálódott nyomainak megtalálására a delta jelentheti a legjobb esélyt.
A Perseverance 2021 februárjában landolt a Marson, és azóta majdnem 5 kilométert tett meg. Ez idő alatt jobbára két különböző minőségű sziklás terület határán lavírozott, majd a múlt héten visszatért a landolóhelyre. Eddig hét kőzetmintát vett útja során. A küldetés eddigi eredményeit a napokban ismertették a szakértők egy konferencián. Az eddig elemzett kőzetek közül érdekes módon egyik sem víz által formált, üledékes eredetű, annak ellenére, hogy számtalan jel utal arra, hogy a kráterben egykor egy mély tó volt.
A kőzetek ehelyett helyben, nagyon régen, vulkáni tevékenység nyomán képződtek. Ezek kora ugyanakkor fontos információkkal szolgálhat arra vonatkozóan, mikor árasztotta el a víz a krátert, amely egyébként kívülről egyértelműen formálta a kőzeteket.
A Mars körüli szondák által gyűjtött adatok alapján egy ideje valószínűnek tűnt, hogy a Jezero-kráter vulkáni kőzeteket tartalmazhat. Az űrből azonban gyakran nem lehet különbséget tenni az erodálódott üledékes kőzetek és a vulkáni kőzetek között. A Perseverance landolás után nem sokkal észre is vett egy rétegzett talajrészt, amely első pillantásra üledékesnek tűnt. A rover spektrográfjával analizálta a kőzetek összetételét, és így derült ki, hogy valójában vulkáni eredetűek. A kőzetek egy része olivint, egy kristályos ásványt tartamaz egyenletes eloszlásban, ami a lassan hűlő magmára jellemző, másik részük pedig piroxén és plagioklász olyan kombinációját tartalmazza, amely szintén magmás eredetre utal.
A Perseverance a két különböző régió határán haladva elsősorban a Máaz nevű területen gurult, mivel a Séítah régiót nehezen járható homokdűnék tarkítják. Félúton azonban átmerészkedett ide is, mivel az Ingenuity helikopter által gyűjtött adatokra támaszkodva az irányítók kidolgoztak egy biztonságos útvonalat számára. Így ezen a területen is gyűjtött mintákat. (Az Ingenuity egyébként eddig 20-szor repült, és messze túlszárnyalva eredeti, demonstratív célú küldetését jelenleg már a delta felé vezető útvonalat deríti fel a rover számára.)
A talajradar, a fotók és az egyéb vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a Séítah egy erodálódott, egykor föld alatti magmakamra maradványa lehet, a Máaz pedig későbbi kitörések során formálódott egy lávafolyásból. Az eddig gyűjtött minták rendkívül érdekesek lesznek, ha visszakerülnek majd a Földre, hiszen datálásukkal pontosan meghatározható lehet a régiók története, és az is, hogy mikor telt fel vízzel a kráter.
A kőzetek vulkáni eredetük ellenére alaposan átformálódtak a víztől, és ha volt élet a tóban, akár annak élőhelyéül is szolgálhattak. A Séítah egyik sziklájának lézeres vizsgálata során egyszerű, gyűrűs molekulákat azonosítottak, ami azt sugallja, hogy összetett szerves molekulák is létezhettek a környéken.
A Perseverance nyolcadik kőzetmintáját a landolóhely közelében fogja vételezni a napokban, majd megindul a delta felé. Itt is számos mintát vesz majd, illetve megvizsgálja a partvidéket is, ahol korábban mikrobiális eredetűre emlékeztetű nyomokat azonosítottak. Az összegyűjtött mintákat egy tárolóban a felszínre helyezi majd a rover, és ezt fogja majd egy későbbi küldetés visszahozni a Földre.
A sok tekintetben önállóan haladni képes rover naponta több mint 300 métert képes megtenni, ami többszöröse a Curiosity teljesítményének. Így a deltát várhatóan áprilisban éri el. A kamerák képei alapján a kutatók máris azonosítottak egy réteges régiót, amely azt sejteti, hogy egykor 45 méter mély víz volt a területen. Ennek mély rétegeinek vizsgálata különösen izgalmasnak ígérkezik.
