A patkányok tönkreteszik a korallzátonyokat

Meglepően átfogó következményei lehetnek, ha egy óceáni szigeten elszaporodnak az ott alapvetően nem őshonos rágcsálók.

A patkányok tönkreteszik a korallzátonyokat

Az Indiai-óceán közepén található Chagos-szigetek többségén nyüzsögnek a táplálék után kutató házi patkányok. Pár száz méterre a parttól, a szigeteket körülölelő korallzátonyon pedig a korallsügérek legelik a moszatokat. Bár a két faj tagjai sosem találkoznak egymással, életük és sorsuk elválaszthatatlanul összefonódott. A 18–19. században a szigetre az emberek által behurcolt rágcsálók ugyanis események komplikált sora révén lassan, de biztosan ellehetetlenítik a halak életét.

Az emberi hajósok annak idején a korallszigetek mintegy kétharmadán terjesztették el a patkányokat, és napjainkban a patkányok lakta és az azoktól mentes szigeteket összevetve látványosan megmutatkozik, hogy egy ilyen aprócskának tűnő körülmény milyen drámaian befolyásolhat egész ökoszisztémákat.

A patkányok megérkeztük után elkezdték megenni a szigeteken fészkelő madarak tojásait és fiókáit. Mára a patkányoktól mentes földdarabokon 760-szor annyi madár él, mint a patkányok lakta szigeteken. Ez az eltérés pedig hallható, látható és szagolható is. A patkánytalan szigetek hangos, guanótól bűzlő helyek, ahol az eget röpködő madarak töltik be. A patkányos korallszigeteken viszont az égbolt üres, csend van és nincs büdös. A különbség elképesztő, mondja Nick Graham, a Lancaster Egyetem kutatója, aki kollégáival a szigetek élővilágát vizsgálja.

A madarak eltűnésének azonban ennél sokkal súlyosabb, bár első pillantásra kevésbé nyilvánvaló következményei is vannak. A tengeri madarak igazi tápanyaggyárak: a tengeren táplálkoznak, és a partokra ürítik beleik tartalmát, értékes nitrogénnel trágyázva meg a szigetek talaját. Graham csapata mérései szerint a patkánymentes szigetek talajában négyszer annyi nitrogén van, mint a patkányok lakta földdarabokon, és ugyanez az eltérés a növényi leveleken is mérhető.

A guanó ráadásul nem csak a talajnak fontos: a szigetekről a tengervízbe is beszivárog, és a tengeri élővilágot is táplálja. Így patkányok jelenléte a parttól 100 méterre élő szivacsok és hínárok, de a 250 méterre úszkáló korallsügérek testének nitrogéntartalmán is meglátszik. A tápanyag szintje pedig jelentősen befolyásolja a növekedést: a nitrogénben gazdag vizekben gyorsabban nőnek fel, így gyakrabban szaporodnak, és nagyobb számban vannak jelen ezek az élőlények. A rágcsálók hatása a többi halon is meglátszik, a korallzátony körül merülő búvárok a patkányoktól mentes szigetek körül másfélszer annyi halat figyeltek meg, mint a patkányok lakta szigetek mellett.

2016-ban aztán bekövetkezett valami, ami a patkányok letelepedésének újabb következményére hívta fel a figyelmet. Egy szokatlanul tartós hőhullám megölte a korallok 75 százalékát a térségben. Graham és társai vizsgálatai alapján a patkányok lakta szigetek körül azóta sokkal lassabban kezd helyrerázódni az élet.

Ennek részben az az oka, hogy a guanó foszforban is gazdag, így segít a koralloknak növekedni és hőtűrőbbé is teszi ezeket. Részben pedig az, hogy a nitrogénben gazdag vízben jobban megélnek a papagájhalak, amelyek a moszatokat legelgetve kontrollálják a korallok egyik fontos versenytársának elterjedését. Ezek a halak ráadásul a korallok halott részeit is lecsipkedik, segítve azok megújulását. A kis kertészek nélkül a zátonyokat felépítő csalánozók nagyon nehezen boldogulnak.

A vizsgálat fontos információkra derített fényt az invazív fajok átfogó hatásaival kapcsolatban. A rágcsálók behurcolása gyakori probléma a hasonló elszigetelt élőhelyeken, a legtöbb ezt vizsgáló kutatás azonban eddig arra szorítkozott, hogy a szárazföldi következményeket vizsgálja. Pedig mint láthattuk, egy ilyen változás az adott sziget környezetében a tengerre is jelentősen kihat: a patkányok lakta szigetek korallzátonyait jobban megterhelik az éghajlatváltozás okozta hőmérsékleti ingadozások, ami a belőlük élő fajokat, köztük az embert is súlyosan érintheti.

A problémára megoldást jelenthet a patkányok kiirtása, ami már több hasonló élőhelyen meg is történt. Világszerte eddig mintegy 580 szigetről tüntették el az ott nem őshonos rágcsálókat, amelyek a madárvilág több mint 90 százalékát is elpusztíthatják. A legnagyobb ilyen jellegű projekt Új-Zélandon zajlik: a szigeteket 2050-re remélik patkánymentesíteni a szakértők, amiből ezek szerint nemcsak a madarak, de környező tengeri élőlények is rengeteget profitálhatnak.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward