A műholdak február 6-án késő este startoltak a kazahsztáni Bajkonurból. A Szojuz hordozó kevesebb mint 4 órával a kilövés után mind a 34 űreszközt 450 kilométeres pályára állította. A 147 kilogrammos műholdak innen saját erőből emelkednek majd végleges, 1200 kilométeres magasságba.
A londoni székhelyű OneWeb tavaly kezdte el kiépíteni nagyszabású műholdhálózatát, amikor felbocsátották az első 6 műholdat. A tömeges kilövések sikeres tesztek után, a mostani küldetéssel kezdődtek, és rövidesen folytatódnak is, hiszen a cég összesen 10 startot tervez erre az évre, kilövésenként 30–36 műholdat állítva pályára.
Ahogy a SpaceX Starlink-konstellációja esetében, amelyhez tavaly február óta a teszteszközöket is számításba véve összesen immár 242 műholdat bocsátottak fel, a OneWeb célja is az, hogy egy, a Föld minden pontját lefedő, műholdas internetet szolgáltató hálózatot építsen ki. Utóbbi cégnek az elsődleges konstelláció keretében 648 műholdra van engedélye, amelyből 588 fog folyamatosan működni, a többi pedig póteszközként szolgál, ha a hálózat egyik tagja hirtelen kidőlne a sorból.
Ez rengeteg műholdnak számít, bár sokkal kisebb létszámú flottát jelent, mint a Starlink tervezett, közel 12 ezres konstellációja, amelyen a felül a SpaceX további 30 ezer műhold kapcsán folyamodott engedélyért. A OneWeb szakértőinek nyilatkozatai szerint saját hálózatuk azért lesz jelentősen kisebb, mert műholdjaik magasabban keringenek majd, így nagyobb területeket fognak le, mint a SpaceX 550 kilométeren közlekedő űreszközei. (Persze azért a brit cég sem elégszik meg az elsődleges hálózat pár száz űreszközével, és már engedélyt kértek további nagyjából 2000 műhold felbocsátására.)
Adrián Steckel, a cég vezetője azt is elmondta, hogy a két hálózat célja alapvetően más. Míg a SpaceX nagysebességű netet akar szolgáltatni a felszínen, és így versenyre kelne a kábeles szolgáltatókkal, a OneWeb célja a globális lefedettség biztosítása, és új területek bevonása az internetpiacba. A SpaceX hosszú távon az egyéni felhasználókra akar koncentrálni, a OneWeb azonban elsősorban más internetszolgáltatókkal és helyi hivatalos szervekkel kíván együttműködni, közvetve vállalva részt a helyi piacok fejlesztésében. Így bár idővel elképzelhető, hogy a SpaceX és a OneWeb céljai konvergálnak, Steckel saját bevallása szerint egyelőre nem aggódik emiatt.
A cégvezető azt is elmondta, hogy komolyan veszik a csillagászok aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy a hasonló műholdas konstellációk tönkre tehetik az éjszakai égboltot, és együttműködnek az amerikai és a brit csillagászati társasággal annak kidolgozása érdekében, hogy a OneWeb esetében hogyan lehetne minimalizálni ezt a hatást. Mivel a OneWeb műholdjai magasabban keringenek majd, elvileg szabad szemmel nem lesznek láthatók, ettől persze még a távcsöves észlelésekbe nagyon komolyan bezavarhatnak. Steckel azt nem is ígéri, hogy a hálózat nem lesz befolyással a csillagászatra, de állítása szerint mindent megtesznek azért, hogy ne okozzanak nagyobb károkat.
A OneWeb jelenleg gőzerővel készül a következő kilövésekre, amelyekhez a startok lebonyolításán kívül rengeteg műholdat is le kell gyártaniuk. Az első hat teszteszköz Steckel elmondása szerint a vártnál is jobban működött, így a hardveren kevesebb mint 5 százalékban változtattak, és az új adag műhold leginkább szoftveresen tér el az elsőktől.
Az egyetlen nagyobb fizikai változtatás, hogy az új műholdakat felszerelték egy apró mágneses koronggal, amelyet az Altius Space Machines gyártott le. Ez a korong potenciális rögzítőként szolgál arra az esetre, ha a műholdakat be kell fogni: ezt a megfelelő karbantartó űreszköz mágneses úton könnyen megteheti, majd vagy megjavítja a műholdat, vagy eltávolítja azt a Föld körüli pályáról, hogy az ne növeljék a bolygónk körüli űrszemét mennyiségét.
A mostani sikeres start után a következő indítást márciusra tervezi a OneWeb, amit egy májusi indítás követhet, majd havonta újabb adag műhold indulhat útnak.
