Ha hosszú távon emlékezni akarunk valami fontos új információra, annak megismerését követően tartsunkegy rövid szünetet. Ne tévézzünk, ne mobilozzunk, hanem üljünk le egy csendes szobában 10 percre, és rendkívül hatékonyan fogjuk bevésni az új emléket, legalábbis ez derül ki a Heriot-Watt Egyetem és más intézmények kutatóinak új vizsgálatából. A módszer különösen hatékonyan működik a krónikus amnéziában szenvedők esetében, ami azt jelzi, hogy ezek a páciensek egyáltalán nem vesztették el az új emlékek formálásának képességét.
Sokan gondolják úgy, hogy az agy az izmokhoz hasonlóan állandó stimulációt igényel, de ami az emlékképzést illeti, úgy tűnik, nem ez a legjobb módszer, mondja Michaela Dewar, a kutatás vezetője. A friss emlékek nagyon törékenyek, és időre van szükség, mire átkerülnek a hosszú távú memóriába. Mostanáig úgy hitték a szakértők, hogy ez az ülepedési folyamat alvás közben zajlik, Dewar vizsgálata szerint azonban éberen is elő lehet idézni, és ehhez mindössze némi nyugalomra van szükség.
2012-ben Dewar és kollégái igazolták, hogy pihenés után jobban emlékeznek az emberek arra, amit pár perccel korábban mondtak nekik, mintha nem tartottak volna szünetet. Ráadásul úgy tűnik, hogy ez a hatás tartósan is fennáll. Azok, akik egy történet meghallgatása után 10 percet pihentek egy csendes helyiségben, 10 százalékkal több tényre emlékeztek a sztoriból egy héttel később, mint azok akik ugyanezt a 10 percet egy különbségkeresős játékkal töltötték. A kísérlet alanyait egy félhomályba burkolózó, csendes szobában ültették le, ahol nagyon kevés külső inger érte őket. A résztvevők arról számoltak be, hogy a nyugodt környezetben szabadon hagyták kalandozni gondolataikat.
Dewar és Michael Craig, az Edinburghi Egyetem kutatója legfrissebb kísérletei során igazolta, hogy a módszerrel a térbeli tájékozódással kapcsolatos emlékek is hatékonyabban bevéshetők. Azok a résztvevők, akik 10 percet pihentek egy virtuális környezetben történt barangolás után, 10 százalékkal ügyesebben tájékozódtak a nyugalom helyett játékkal kikapcsolódó alanyokhoz képest.
Az eredményektehát arra utalnak, hogy éberen töltött pihenés során is bevéshetők egyes emlékek, ami kétségkívül jó hír lehet az álmatlanságban szenvedőknek. Ha nagyjából el vagyunk lazulva, nyitott szemmel is elősegíthetjük az emlékek ülepedését, amire normális körülmények közt alvás közben kerül sor, mondja Gareth Gaskell, a kutatócsoport tagja.
A vizsgálat eredményei különösen érdekesek lehetnek a krónikus amnéziában szenvedők számára. Dewar és csapata olyan betegekkel is kísérletezett, akik nem képesek önálló életre, mivel nem emlékeznek, mit csináltak 10 perccel korábban. Amikor viszont a kutatók rendszeres pihenéseket iktattak be az új információk megismerése után, az amnéziás résztvevők várakozáson felül szerepeltek a memóriateszteken. A kísérletek során egy szavakból álló listát kellett memorizálniuk az alanyoknak, és míg pihenés nélkül a 12 résztvevőből 8 egyetlen szót sem tudott felidézni 9 perccel később, 9 percnyi pihenés után a lista 30‒80 százalékára emlékeztek.
Dewar szerint mindez arra utalhat, hogy a krónikus amnéziások esetében a túl sok inger akadályozza az emlékképzést. Ha viszont szabályozódik, hogy egy-egy alkalommal mennyi új információ jut az agyba, ezek a betegek is képesek új emlékeket kreálni. Egyes korai eredmények arra utalnak, hogy pihenések beiktatásával más emlékezetzavarral járó kórképek (például az Alzheimer-kór) esetén is hatékonyabban lehet új információkat megtanítani a betegekkel.
