Az erdőirtás, a gátépítés vagy a helyi állatvilág drasztikus átformálása, vagyis az ökoszisztéma alakítása az emberi lét szerves velejárója. Az ember okozta éghajlatváltozás talán a legnagyobb hatású folyamat ezek közül, de számtalan más, kevésbé átfogó, de jelentős hatás van, amellyel fajunk korai története óra formáljuk környezetünket.
A szakértők nem teljesen biztosak abban, hogy az ember mikor kezdte meg környezete jelentősebb alakítását, egy friss tanulmány azonban fontos új eredményekkel járul hozzá ezen kérdés megválaszolásához. A publikációban ugyanis egy olyan felfedezésről számolnak be a szakértők, amely szerint az antropogén környezeti nyomok, vagyis a környezet emberi alakításának nyomai már 125 ezer évvel ezelőtt is fellelhetők voltak. És ezeket ráadásul nem is közvetlen felmenőink, hanem a modern ember legközelebbi rokonai, a neandervölgyiek „követték el”.
A korábbi hasonló kutatások a legkorábbi antropogén nyomokat 85 ezer évvel ezelőttre, az afrikai Malawi-tó partvidékére tették. A most közzétett eredmények azonban még korábbra tolják az ismert emberi befolyást. Wil Roebroeks, a Leideni Egyetem kutatója és kollégái ugyanis minden eddiginél korábbi bizonyítékokat találtak arra, hogy pleisztocén emberei napi tevékenységeik nyomán az alacsony népsűrűség ellenére is aktívan formálták környezetüket.
A felfedezést egy Halle közelében levő lelőhelyen tették a kutatók. A neandervölgyiek a legutóbbi két jégkorszak közti felmelegedés idején telepedtek meg a környéken, amelyet ezt megelőzően sűrű, jobbára tölgyekből álló erdő borított. A neandervölgyiek 125 ezer évvel ezelőtt érkeztek, amikor a modern ember még nem ért el Európa ezen részére, és nagyjából 2000 évig lakták a vidék kisebb tavainak környékét.
Roebroeks és csapata 25 hektárnyi területet vizsgált meg a területen, ahol az aktív lignitbányászat miatt feltárultak az ősi földrétegek. A munka során ősi pollen, faszén, égett magvak és kőszerszámok kerültek elő, amelyek mind a kérdéses időszakra datálhatók. A bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a neandervölgyiek érkezésével a talajban megugrott a faszén mennyisége, és ezzel együtt csökkent az élő fákra utaló nyomok száma, valamint nőni kezdett a nyíltabb élőhelyeket kedvelő növények mennyisége. Vagyis a korábban erdővel borított területen tisztások jelentek meg, amelyek a következő 2000 évben meg is maradtak.
A neandervölgyiek jelenléte tehát jelentősen átformálta a környéket. A tavak partmenti sávjában levő jelenlétükkel és a környéken való vadászattal, gyűjtögetéssel ritkították az sűrű növényzetet. Tüzeket gyújtottak, fát gyűjtöttek, eszközöket készítettek, és talán egyszerű szerkezeteket is építettek, ezen tevékenységeik nyomán pedig észlelhetően megváltozott a helyi vegetáció minősége és mennyisége, ami a teljes helyi ökoszisztémára hatással volt, mondják a kutatók. A vegetációban megnőtt az étrendhez szükséges növényi összetevők aránya, így például a gabona vad rokonaié.
A szakértők azt nem állítják, hogy a neandervölgyiek tudatosan irtották a növényzetet, és az sem kizárt, hogy nem is ők felelősek az első tisztások megjelenésért, hanem csak beköltöztek a korábbi erdőtüzek által megtisztított helyekre. Ezt a bizonyítékokból nem lehet megmondani, de az világosnak látszik, hogy a környezet fenntartásában és továbbalakításában részt vettek.
A tűz használata jelentősen növelte az emberfélék környezetre kifejtett hatásának mértékét. Ahogy Roebroeks mondja, ez a folyamat 400 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és a most feltárt terület jól mutatja, hogy ezek a kisebb tüzek is milyen jelentősen alakítják az ökoszisztémát akkor is, ha korlátozva vannak, és nem mondjuk tudatos erdőirtásra használják őket. A tűzhasználat egyébként akár 1,5 millió évre is visszanyúlhat az emberfélék körében, de az utóbbi pár százezer év jelentős változásokat hozott, ami a tudatos és rendszeres használatot illeti, mondja a kutató. A neandervölgyiekről tudjuk, hogy rendszeres tűzhasználók voltak, és képesek voltak maguk is tüzet gyűjteni, így nem szorultak a természetes eredetű tüzekre forrásul, mondja Roebroeks.
Az új eredmények egyben azt is sugallják, hogy a két jégkorszak között a neandervölgyiek jóval nagyobb csoportokban éltek, és sokkal inkább letelepedett életet éltek, mint ahogy a kutatók korábban hitték. A szakértők a következő években tovább folytatják a terület feltárását, és többek közt DNS-t is kivonnak a talajból, hogy még pontosabban azonosítsák az egykor itt élt fajokat.
