A szemcsék, amelyek a legősibb ismert anyagok a Földön, eredetileg a csillagközi űrben formálódhattak idős csillagok kidobódott, majd porrá kondenzálódott anyagából. Amikor a kis és közepes méretű csillagok életük végére érnek, vörös óriásokká fúvódnak fel, és ledobják külső rétegeiket. Ennek nyomán gyönyörű, táguló felhők, úgynevezett planetáris ködök keletkeznek. Ahogy a felhők anyaga hűlni kezd, az porszemekké, majd nagyobb szemcsékké áll össze, a szemcsékből pedig idővel még nagyobb objektumok, csillagok, bolygók és aszteroidák új generációja is keletkezhet.

Bár a Föld is ilyen preszoláris (Naprendszer előtti) szemcsékből formálódott, ezeket mostanra annyira átalakították a geológiai folyamatok, hogy felismerhetetlenné váltak. A bolygónkra hullott meteoritokban azonban találhatók olyan ősi ásványcsomók, amelyek gyakorlatilag érintetlenül őrzik az ősi állapotokat. Először 1987-ben azonosítottak ilyen preszoláris szemcséket meteoritokban, amelyek kutatása azóta is nagyon izgalmas, hiszen ezek új információkat árulhatnak el galaxisunk múltjával kapcsolatban.

A mostani kutatás során a chicagói Field Múzeum kutatói Philipp Heck kozmokémikus vezetésével az 1969-ben Ausztráliában földet ért Murchison meteorit 50 preszoláris szemcséjét analizálták. A kérdéses szemcsék azért érdekesek, mert szilícium-karbidot tartalmaznak, amit a nagyenergiájú kozmikus sugarak részben héliummá és neonná bontottak. A bomlási arányból a kutatók következtetni tudtak arra, hogy a szemcsék mennyi ideig voltak kitéve a sugaraknak, vagyis hogy mennyi idősek.

A vizsgált szemcsék kora a Nappal majdnem egyidőstől 7 milliárd évig terjedt. A szemcsék java a fiatalabb csoportba esett, ezek 4–300 millió évvel bizonyultak idősebbnek a Napnál. Heck és társai úgy vélik, hogy a vizsgált anyag javarészt egy 7 milliárd évvel ezelőtti időszak nyomán keletkezhetett, amelyet intenzív csillagkeletkezés jellemzett. Ennek az időszaknak létezésére más bizonyítékokból következtetnek a kutatók, és ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi időbe telhetett a csillagok vörös óriássá fejlődése, majd a planetáris ködök kialakulása, reálisnak tűnik, hogy éppen a Nap születése körüli időszakra esett a legintenzívebb porszemcse-képződés, állítják a szakértők.