A Naprendszer legfurcsább hegysége

A Szaturnusz Iapetus nevű holdjának egyenlítője mentén egy rendkívül különös, gigantikus hegység húzódik, amelyről az utóbbi évek kutatásai alapján úgy vélik, hogy anyaga az űrből hullhatott alá.

A Naprendszer legfurcsább hegysége

A Szaturnusz számtalan kísérője közül a Iapetus több szempontból is kiérdemli a legfurcsább címet. A pólusain kissé lapított égitest legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy egyik oldala sötét, a másik pedig rendkívül világos színű. Közelebbről vizsgálva aztán feltűnik a hold másik jellegzetessége is: egyenlítője vonalában egy különös, óriási hegység húzódik, amely kifejezetten diószerűvé teszi az égitest külsejét. A Iapetus pályája is roppant különleges, háromszor távolabb kering a Szaturnusztól, mint legközelebbi szomszédja, a Titán, pályasíkja pedig nem egyezik a gyűrűkével, így mozgása nagyban eltér a bolygó legtöbb kísérőjének haladásától.

Az egyenlítői hegység az égitest legnagyobb rejtélyeinek egyike. Durván 20 kilométer magas, és 200 kilométer széles, ami egy 1500 kilométer átmérőjű égitesten óriásinak hat. A hegylánc ráadásul gyakorlatilag körbeöleli az égitestet, hiszen a teljes kerület háromnegyedéig húzódik, meglepő pontossággal követve az egyenlítő vonalát.

A hegységet 2004-ben, a Cassini űrszonda közreműködésével fedezték fel a kutatók, és azóta is folyik a találgatás, hogy vajon milyen módon keletkezhetett egy ilyen különös felszíni forma. A kezdet kezdetén még úgy vélték, hogy a hold saját geológiai aktivitása hozhatta létre, vagyis valamiféle lemeztektonikai folyamat vagy vulkanizmus állhat a háttérben, ezt azonban nem igazán támasztják alá a rendelkezésre álló bizonyítékok.

Egy másik elmélet kidolgozói úgy vélték, hogy a hegység az égitest forgásának gyors lelassulása eredményeként keletkezett. A korai szimulációk ugyanis azt sugallták, hogy ha a hold régebben jóval gyorsabban forogott, és egy becsapódó égitest hirtelen lelassította, a kéreg megtörésével létrejöhetett a hegység. Mivel azonban a Iapetus jelenleg kötött keringésű, vagyis folyamatosan ugyanazt az oldalát fordítja a Szaturnusz felé, a korai gyors forgás valószínűtlennek tűnik, feltehetően mindig is hasonló lehetett a két égitest viszonya.

2010-ben aztán újabb teória született a Szaturnusz különös kísérőjével kapcsolatban. Andrew Dombard, az Illinois-i Egyetem kutatója azzal az ötlettel állt elő, hogy a hegység a Iapetus egy saját holdjának maradványa. Az elmélet szerint ez a valamikori kísérő durván 100 kilométer átmérőjű lehetett. A hold holdja idővel túl közel került a Iapetushoz, és a nagyobbik égitest gravitációja széttépte kisebbik társát. Ahogy ez megsemmisült, egyes maradványai gyűrűt formáltak a Iapetus egyenlítője mentén, majd az anyag a felszínre hullva hegységet hozott létre.

2011-ben egy másik kutatócsoport is nagyon hasonló elképzeléssel állt elő, azzal a különbséggel, hogy szerintük egy nagyobb becsapódás során jött létre a gyűrű, és vele együtt egy kisebb holdacska is keletkezett. A gyűrű anyaga aztán a lehullott a felszínre, a holdacska pedig becsapódva létrehozta az egyik nagyméretű krátert.

Az utóbbi évek kutatásai során elemezték a hegység formáját is, és a háromszögletű keresztmetszet, illetve a meredek oldalak alapján ez utóbbi teóriák abszolút hihetőnek tűnnek. A hegység alakja pontosan olyan, amilyet akkor kapunk, ha egy maroknyi homokot a magasból a földre szórva egyenes csíkot igyekszünk húzni abból. Ha viszont a hegység valóban az űrből hullott alá, akkor az jelenti a következő rejtélyt, hogy miért csak az egyenlítő háromnegyedének hosszán húzódik.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward