A Szaturnusz a Naprendszer számtalan más érdekessége között is kiemelt helyet foglal el ikonikus gyűrűrendszere miatt. A gyűrűk keletkezésével kapcsolatban sok a vita a tudományos körökben: egyes elméletek szerint ezek a bolygóval együtt keletkeztek, míg mások úgy vélik, hogy sokkal később jöttek létre, és a Naprendszer korához képest egészen friss képződmények. A Cassini űrszonda által gyűjtött adatok az utóbbi teóriát támasztják alá: ezek alapján ugyanis a gyűrűk anyaga legfeljebb 200 millió éves, de ennél sokkal fiatalabb is lehet.
Bár történetük bizonytalan, annyi világos, hogy a gyűrűrendszer anyaga nagyrészt vízjég, amelyben némi kőzettörmelék is kering. A struktúra kapcsán azért beszélhetünk gyűrűkről, mert a gyűrűrendszert rések szabdalják fel. A legnagyobb ezek közül az A és a B gyűrű között húzódó Cassini-rés, amely 4800 kilométer széles. Ennek keletkezésével kapcsolatban publikált nemrégiben két új tanulmányt is egy francia tudóscsoport.
A vizsgálatok szerint a gázóriás résen kívül keringő, Mimas nevű holdja alakítja ezt a struktúrát, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a Cassini-rés ennyire kitágult. Lényegében arról van szó, hogy a Cassini-rés belső szélének részecskéi a Mimas egy pályaperiódusa alatt pontosan kétszer kerülik meg a Szaturnuszt. Ennek eredményeként a hold befelé, a bolygó felé nyomta a részecskéket. És mivel a Mimas sok más holddal ellentétben létezése nagy része során egyre közelebb került a Szaturnuszhoz, egyre beljebb tolta a Cassini-rés ezen szélét, szélesítve az űrt.
A teóriák szerint a Mimas keletkezése óta akár 9000 kilométerrel is beljebb vándorolhatott. Ennek oka valamiféle energiavesztés lehetett, amelyre egyelőre nincs magyarázatuk a kutatóknak. Annyi azonban bizonyos, hogy a Mimas története egy pontján újra kifelé kezdett vándorolni, így a Cassini-rés belső széle jelenleg egyre kijjebb tolódik. A szakértők szerint a rés 40 millió éven belül gyakorlatilag teljesen eltűnhet.
