Az egysejtűek képesek rá, hogy specializált kémiai reakciók révén tápanyagokat és más összetevőket vonjanak ki, akár a kőzetekből is. A baktériumokat éppen ezért már jelenleg is használják arra, hogy különböző fémeket kinyerjenek az ércekből, az emberi felhasználású arany és réz 20 százalékát így nyerik ki. Azt azonban mostanáig senki sem tudta, hogy a módszer mikrogravitációban is működik-e.
Ezt próbálták most ki a BioRock nevű projekt keretében, amely összesen 36 kísérletet foglal magába. A projektben résztvevő nemzetközi tudóscsoport „biobányászati reaktorokat” küldött az űrállomásra: ezek aprócska, gyufásdoboznyi konténerek, amelyekben bazaltszeleteket helyeztek el bakteriális oldatba merítve. (A bazaltkőzetek a Földön kívül a Holdon és a Marson is gyakoriak.)
Az űrállomáson aztán különböző gravitációs helyzetekben tesztelték a reaktorokat: mikrogravitációban, amivel például egy űrhajó vagy egy aszteroida felszínén lehet szembesülni, illetve marsi, holdi és földi gravitációban is. A kísérletek három hétig folytak és a szakértők az űrhajósok segítségével közben folyamatosan monitorozták, hogy mennyi ritkaföldfémet nyernek ki a mikrobák. A vizsgált három baktériumfajból az egyik (Sphingomonas desiccabilis) alacsony gravitáció mellett is ugyanolyan hatékonysággal termelte ki a neodímiumot, a cériumot és a lantánt, mint hogyha a Földön dolgozott volna.
A mikrobák persze nem helyettesíthetik teljesen a hagyományos bányászati technológiákat, akkor sem, ha űrbéli bányászatról van szó, de fontos kiegészítői lehetnek az ilyen munkálatoknak, ugyanis rendkívüli módon felgyorsíthatják a folyamatot. A BioRock-projekt szakértői szerint a baktériumok használata 400 százalékkal gyorsabbá teheti a fémek vagy az oxigén más égitesteken való kitermelését a hagyományos technikák kizárólagos használatához képest. Az pedig, hogy mikrogravitációban is használhatók, azt jelenti, hogy akár hosszú űrutazások során is bevethetők lehetnek arra, hogy a menet közben „feltankolt” kőzetekből hasznos anyagokat nyerjenek ki.
