A méhek „oltóprogramjáról” az Illinois-i Egyetem és a Helsinki Egyetem kutatói számolnak be most megjelent tanulmányukban. A mézelő méhek folyamatosan ki vannak téve a fertőzés veszélyének, és míg más hasonlóan népes kolóniákban élő rovarok jellemzően nagyon ellenállóak a betegségekkel szemben, a méhekre ez genetikai szinten nem tűnik igaznak. Sőt: a vizsgálatok szerint a kolóniát alkotó méhek kevesebb immunrendszeri génnel rendelkeznek, mint a magányos méhek.
A rejtélyre részlegesen 2015-ben találtak választ a kutatók, amikor igazolták, hogy királynők vakcinálják a petéket: a betegségokozó patogének fehérjetöredékeit beoltják a következő generáció tagjaiba. Ezek a proteinfragmentumok immunválaszt váltanak ki fejlődő méhekben, amelyek így megtanulják hatékonyan felismerni a veszélyes baktériumokat és megakadályozni ezek kórokozását.
Ekkor azonban az még nem volt világos, hogy a királynők honnan szerzik be a vakcináláshoz szükséges antigéneket (vagyis az immunreakciót kiváltó, idegen fehérjéket). A királynők ugyanis nem hagyják el a kolóniát, és kizárólag méhpempővel, a méhek garatában termelődő anyaggal táplálkoznak, amit a rovarok jellemzően abban az életszakaszban termelnek, amikor a lárvákat gondozzák. Vagyis még mielőtt dolgozóvá válnának és kimerészkednének a fészekből.
Gyan Harwood, Heli Salmela és kollégáik ezért vizsgálni kezdték, hogy a méhpempőbe mennyire kerülnek bele az idősebb dolgozók által a fészekbe visszahozott táplálék patogéndarabjai, amit a fiatal dolgozók fogyasztanak. A szakértők 150 fiatal dolgozót gyűjtöttek be, és hat királynő nélküli minicsaládban helyezték el őket, megfelelő számú lárvával együtt, amelyekről gondoskodniuk kellett. Nektár helyett cukros vízzel etették a fiatal méheket, és három fészek esetében az oldatot a Paenibacillus larvae nevű baktériummal fertőzték meg, amely az amerikai nyúlós költésrothadás nevű betegséget okozza a méhcsaládokban.
A fertőzés megakadályozása érdekében a patogéneket előzetesen elölték, valamint fluoreszcens festékkel is megjelölték. Ilyen módon gyorsan kiderült, hogy a patogén töredékei valóban belekerülnek a méhpempőbe azon méhek esetén, amelyek baktériumos cukros vizet kaptak. Az ilyen méheknél ráadásul a méhpempőben magasabb volt egy antimikrobiális peptid jelenléte is, amely az immunvédelemben játszik szerepet.
Mindezek alapján valóban úgy tűnik, hogy a lárvákat és a királynőt etető fiatal dolgozók antigéneket adnak át a méhpempővel. Ebből a peték és a lárvák is kapnak egyszer (a királynőtől, majd a fiatal dolgozóktól), így kétszer is vakcinálódnak a környezetben megtalálható kórokozókkal szemben.
