A világháború során mind a németek, mind a szövetségesek rendszeres légicsapásokban igyekeztek elpusztítani egymás stratégiailag fontos létesítményeit. A ledobott bombák tömege a 10 tonnát is elérhette, és ezek a szerkezetek nemcsak a felszínen okoztak pusztítást, hanem a légkörben is komolyan éreztették hatásukat. A bombázók legénysége gyakran számolt be arról, hogy saját gépük is károkat szenvedett a ledobott robbanó szerkezetek keltette lökéshullámok miatt, annak ellenére, hogy jóval az előirányzott magasság felett repültek.
Egy új kutatás szerint ezek a lökéshullámok egészen a felső légkörig jutottak, az ionoszféra nevű régióig, amely a Nap nagyenergiájú sugarai és a légköri molekulák találkozása nyomán, ez utóbbiak ionizációja révén kap utánpótlást. A második világháborúban műholdak ugyan még nem voltak, de a rádiósok gyakran használták az ionoszférát adásaik felerősítésére, mivel a bizonyos, jól megválasztott frekvenciák tükörként verődtek vissza az elektromosan töltött részecskékről.
Az ionoszféra változékonysága miatt azonban folyamatosan figyelni kellett annak aktuális állapotát, hogy ez a fajta jelerősítés működjön, ezért a rádiósok naponta rövidhullámú jelsorokat küldtek fel, és megfigyelték, hogy ezek közül melyek verődnek vissza, és melyek nyelődnek el, ennek alapján „hangolva” a tényleges adást. A readingi kutatók a Slough-ban található Rádió Kutatóközpont ilyen, 1943–45 között begyűjtött mérési adatait elemezték, a rádiójelek viselkedése alapján modellezve az ionoszféra Nagy-Britannia fölötti változásait.Az adatokat aztán a bombázások időpontjával is összevetették, és úgy találták, hogy a légitámadások nyomán – valószínűleg a lökéshullámok keltette felmelegedés miatt – jelentősen lecsökkent az elektronkoncentráció az ionoszférában.
Ami a puszta érdekességen túl azért is fontos lehet a ma embere számára, mert ez azt jelenti, hogy a fhasonlóan nagy energiájú felszíni események (bombázások, földrengések, vulkánkitörések, viharok)képesek jelentős zavart kelteni az ionoszférában, így komolyan befolyásolhatják a mára kulcsfontosságúvá vált műholdas kommunikációt, így a GPS-rendszerek működését, és a kommunikációs műholdakkal való kapcsolattartást is.
