A 8 kilométer hosszú és 3,5 kilométer széles 52246 Donaldjohanson aszteroida – egyszerűben: DJ – első ránézésre talán nem tűnik a Naprendszer legérdekesebb űrsziklájának. A NASA Lucy űrszondájának látogatása azonban izgalmas betekintést nyújtott a múltjába, és ezzel együtt mintegy 2000 másik aszteroida múltjába is.
A Lucy a tervek szerint 12 év alatt nyolc kisbolygót fog meglátogatni, esetleg többet is, ha kiderül róluk, hogy holdjaik vannak, mint első célpontjának, a Dinkineshnek. A Donaldjohanson aszteroida volt a második célpont, ezt a Lucy 2025 áprilisában közelítette meg. A becslések szerint az aszteroida körülbelül 150 millió évvel ezelőtt egy katasztrofális ütközés során keletkezett. Ez az ütközés mintegy 2000 űrszikla kialakulását eredményezte a belső aszteroidaövben, amelyeket a csoport egyik tagja, a 163 Erigone aszteroida után Erigone-családnak neveztek el.
„A DJ melletti elrepülés lehetővé tette számunkra, hogy részletes képet kapjunk kialakulásáról és fejlődéséről, köszönhetően annak a szerencsés ténynek, hogy a DJ egy fiatal aszteroidacsaládhoz tartozik” – nyilatkozta Simone Marchi, a Southwest Research Institute munkatársa. „A Lucy által gyűjtött adatoknak köszönhetően megismerhettük a DJ kialakulását és fejlődését. Meghatároztuk azokat a fizikai folyamatokat, amelyek hozzájárultak jelenlegi tulajdonságaihoz, mint például a két karéj kialakulása, a forgás lelassulása, a bukdácsolás, a víz ősi jelenléte, a kráterképződés és a felszín becsült kora.”
A Lucy következő célpontjai a Jupiterrel közös Nap körüli pályán keringő hat trójai aszteroida, amelyek a bolygóképződés „őskövületei”. Ezért is nevezték el a szondát a híres Australopithecus-fosszília, Lucy után, amely egy körülbelül 3 millió évvel ezelőtt élt őskori rokonunk szinte teljes maradványa. Az aszteroidát pedig Lucy felfedezője, Donald Johanson amerikai paleoantropológus után keresztelték el. Az első aszteroida, amely mellett a szonda elrepült, a Dinkinesh, szintén Lucy nevét viseli amhara nyelven. „Ő egyfajta mércévé vált… Úgy gondolom, hogy az emberek nem csupán egy csontvázként, hanem egy egykor élt személyként tekintenek rá” – nyilatkozta Donald Johanson, Lucy felfedezője a felfedezés 50. évfordulóján.
A 2025-ben közzétett, a megközelítés során készült felvételek azt mutatták, hogy a Donaldjohanson aszteroida két, kráterekkel borított részből áll, amelyeket egy sima nyak köt össze. A planetáris kutatók a kráterek száma alapján becsülik meg a bolygótestek korát, és az itt megfigyelt kráterek alapján az aszteroida körülbelül 155 millió évesnek tűnik. Meglepő módon azonban a Donaldjohansonon nincsenek 400 méternél kisebb kráterek.
„A kisebb kráterek hiánya arra utal, hogy a megfigyelt felszínt olyan laza anyag borítja, amelynek mozgása eltüntetheti a felszíni jellegzetességeket, és a nyaki régió rendkívül sima megjelenését okozhatja” – mondta Marchi. „Úgy tűnik, hogy ezek a folyamatok viszonylag gyors ütemben zajlanak, legfeljebb több tízmillió év alatt eltüntetve az aktuálisan új nyomokat.”
Ez a furcsa, változékony kis űrszikla egy még izgalmasabb dolog kulcsát is rejti: általa betekintést nyerhetünk az Erigone-családot létrehozó anyaégitestbe. A felszíni ásványok – például a vasat tartalmazó filloszilikátok – olyan bizonyítékokat rejtenek, amelyek alapján ezen az eredeti égitesten egykor folyékony víz lehetett jelen. „A DJ összetétele arra utal, hogy víz volt rajta egy korai szakaszában, valószínűleg röviddel az Erigone-családot adó égitest kialakulása után, a Naprendszer hajnalán” – magyarázza Marchi. „A folyékony víz jelenlétéből eredő kémiai átalakulás azonban korlátozott volt, ellentétben a múltban vizsgált más primitív aszteroidákkal, például a Bennuval és a Ryuguval.”
