1. oldal
Bár legtöbbünk az iskolában, a munkahelyen és a mindennapi életben is egyre kevesebbszer szorul rá arra, hogy kézírással jegyezze le a dolgokat, a pszichológusok és a neurológusok szerint nem feltétlenül üdvös a tollal (ceruzával) való írásról teljesen lemondani. A jó gazdasági helyzetben lévő országokban, ahol a technikai ellátottság ez lehetővé teszi, napjainkban már gyakorlatilag csak az alapfokú oktatás első két évében foglalkoznak azzal, hogy mennyire olvasható a gyerekek kézírása, vagy hogy egyáltalán tudnak-e folyóírással írni. Az oktatás magasabb szintjein már csak az számít, hogy ki mennyire bánik profin a billentyűzettel. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez a felfogás nem feltétlenül segíti elő a gyermekek fejlődését, és a felnőttek esetében sem biztos, hogy előnyös, ha teljesen felhagynak a kézírás gyakorlásával.
Az elmúlt évek során több kutatás is foglalkozott azzal, hogyan befolyásolja a billentyűzeten való írás túlsúlyba kerülése a gondolkodás és a tanulás folyamatát. Kiderült például, hogy a gyerekek sokkal gyorsabban tanulnak meg olvasni, ha párhuzamosan kézzel írni is megtanítják őket, és jóval hatékonyabban őrzik meg a megtanult információkat is. A folyóírás elsajátítása és gyakorlása során ugyanis egy különleges agyi áramkör aktiválódik, magyarázza Stanislas Dehaene francia pszichológus. A kézzel írott szó felismerése a jelek szerint egészen másképp stimulálja az agyat, mint a gépelt írás olvasása, folytatja a szakértő. A kutatási eredmények pedig azt sugallják, hogy ennek a bizonyos áramkörnek a „karbantartása” valamilyen módon sokkal könnyebbé és hatékonyabbá teszi a tanulás folyamatát is.
Az eredmények azt mutatják, hogy a másolás módja rendkívül fontos volt a kísérlet kimenetele szempontjából. A szabad kézzel rajzoló gyerekekben a kártya újbóli megpillantásakor mindhárom agyi régió aktiválódott azok közül, amelyeket felnőtt korban az írás és az olvasás során használunk (a baloldali gyrus fusiformis, az alsó homloki tekervény és a fali lebeny hátsó része). Azon alanyokban, akik gépelték betűt vagy csak annak körvonalát követték végig, nem mutatkozott hasonló hatás, vagy csak sokkal gyengébb mértékű aktiváció jelentkezett.
James szerint a rejtély nyitja abban rejlik, hogy ha kézzel írunk, magunknak kell megterveznünk, milyen vonásokkal másoljuk le a formát. Ehhez pedig alaposabban kell tanulmányoznunk magát a mintát is, hogy aztán saját, egyedi vonásainkból sikerüljön felépítenünk azt. Előre „gyártott” betűk használata esetén viszont, ahogy gépelés során történik, elég néhány kulcsfontosságú tulajdonság megjegyzése, így nincs szükség olyan nagy figyelemre.
A szakértő szerint van még egy dolog, ami miatt a kézírás rendkívül fontos szerepet játszik a tanulásban. A betűk elsajátítása során először mindenki alig felismerhető karaktereket ír, amelyek aztán némi gyakorlással egyre jobban hasonlítani kezdenek a mintára. Az egyedi vonások azonban megmaradnak, és ahogy a gyerekek írása fejlődik, azt is megtanulják, hogy mitől válik egy-egy krikszkraksz írott betűvé, vagyis melyek azok a vonások, amelyek felismerhetővé teszik az egyes karaktereket. Ennek köszönhetően egyrészt mások egyedi írását is képessé válnak elolvasni, másrészt sokkal alaposabb tudásra tesznek szert a betűkkel kapcsolatban, mintha újra és újra ugyanazt a tökéletes végeredményt látnák.
Egy másik vizsgálat során ugyanez a kutatócsoport két csoportra osztotta a résztvevő gyerekeket. Az egyik csapat tagjai maguk vésték papírra az eléjük helyezett betűket, míg a többiek csak nézték, ahogy társaik az írást gyakorolják. Ennek a kísérletnek az eredményei is arra utalnak, hogy csak a betűk tényleges reprodukálása, vagyis az ehhez szükséges motoros idegpályák aktiválása hozza magával az írás elsajátításával kapcsolatba hozott egyéb tanulási előnyöket, például az olvasás gyorsabb elsajátítását.
2. oldal
A hatás azonban nem áll meg a betűk felismerésénél. Virginia Berninger, a Washington Egyetem kutatója alsó tagozatos gyermekeken végzett vizsgálatai során igazolta, hogy a folyóírás és a gépelés során egészen más agyműködési mintázat figyelhető meg, amelyek eltérő végeredményeket is produkálnak. Amikor a gyerekeket ötletek megfogalmazására kérték meg valamilyen problémával kapcsolatban, a kézzel író csoport tagjai kimutathatóan több szót jegyeztek le adott idő alatt, és kreatívabb megoldási javaslatokkal is álltak elő, mint billentyűzet segítségével író társaik. A legidősebb vizsgált korcsoport tagjainál azt is megfigyelték a szakértők, hogy a jobb kézírással rendelkezők körében írás közben nagyobb aktivitás mutatkozik az agy rövid távú emlékezetért felelős területén, illetve az olvasás és az írás sajátos agyi hálózataiban is.
Szintén érdekes, hogy eltérő agyi mintázatokat figyeltek meg akkor is, ha az alanyok folyóírással írtak, vagy ha kézzel ugyan, de nyomtatott betűkkel vetették papírra soraikat. Ennek azért lehet jelentősége, mert az angolszász országokban, illetve egyre több nyugat-európai országban is napirenden van annak kérdése, hogy érdemes-e egyáltalán folyóírást tanítani a gyerekeknek. Több helyen, például Németországban is, már jelenleg is a nyomatott betűket tanulják meg először az iskolások, és csak ezek elsajátítása után kezdődik meg a folyóírás oktatása.
Hogy a kétfajta írásmód során eltérő agyi területeket használunk, az abból is látszik, hogy az agyi sérülések következtében fellépő diszgráfia egyes típusainál a folyóírás képessége, más esetekben viszont a nyomatott betűk reprodukálni tudása veszik el. Az alexiás, tehát olvasási nehézségeket okozó állapotoknál pedig szintén akadnak olyan esetek, ahol a páciens csak a folyóírást tudja elolvasni, a nyomtatottat viszont nem, vagy éppen fordítva. A kétfajta kézírás tehát mintha két különböző készség lenne, amelyek eltérő agyi régiókat és hálózatokat mozgósítanak, és ennek következtében aztán némileg eltérő tartalmú írott produktumokat is eredményeznek.
A kézzel írás előnyei azonban nem csak a gyermekekben észlelhetők. Több kutatócsoport is foglalkozik annak kérdésével, hogy a gépelés kizárólagossá válása a jelek szerint a felnőttekben is rontja az új információk elsajátításának képességét. (Bár ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy más okok is állhatnak a háttérben, hiszen az internet használatának elterjedté válásával a tudás jellege is elkezdett átalakulni. A konkrét információ megőrzése helyett egyre inkább az elérési útvonalak rögzítése válik elsődlegessé, ami másfajta tanulási módot igényel, ezek hatékonyságának teszteléséhez viszont újfajta vizsgálati módszereket kellene kidolgozni.)
Kétségtelen, hogy a folyóíráson szocializálódott generációk tagjai általában felnőtt fejjel is könnyebben tanulnak, ha kézzel írt jegyzeteket készítenek az adott anyagból. Sokunk saját tapasztalata, de nemrégiben tudományos eszközökkel is igazolták, hogy a kézzel jegyzetelők sokkal jobban emlékeznek az előadások tartalmára, mint a számítógépet használó hallgatóság. Korábban úgy vélték, hogy ennek az lehet az oka, hogy a számítógép elvonja a figyelmet, a jelek szerint viszont inkább arról van szó, hogy aki kézzel jegyzetel, rögtön átstrukturálja fejében az elhangzottakat, így írás közben fel is dolgozza az új információkat. A billentyűzetet használók ezzel szemben hajlamosak szóról szóra lejegyezni az elhangzottakat, és nem kezdik el menet közben értelmezni, feldolgozni az új információkat.
Elképzelhető persze, hogy a kézírás csak addig lesz fontos, amíg léteznek olyan generációk, akik korai éveiket nem billentyűzetekkel körülvéve töltötték. Az említett kutatásokból ugyanakkor világos, hogy a folyóírás elsajátítása nem egyszerűen a betűk adott módon való leírásának képességét jelenti, hanem egy sajátos agyi tevékenységet, amelyhez gondolkodási, tanulási folyamatok és módok is kapcsolódnak. Azt pedig senki sem tudja, hogy az ezekről való lemondás milyen következményekkel járhat.
