A kérgesteknős harmadik „szeme”

Egy új kutatás adatai szerint a kérgesteknősök fején található világos folt helyén annyira elvékonyodik a koponya, hogy a fény bejuthat rajta a tobozmirigyig, segítve az állatokat abban, hogy nyomon tudják követni a nappalok hosszának alakulását.

A kérgesteknős harmadik „szeme”

A kérgesteknős napjaink legnagyobb tengeri teknőse: testhossza elérheti a 3 métert, súlya pedig meghaladhatja a 900 kilogrammot is, bár az átlagos felnőtt példányok ennél lényegesen kisebbre nőnek. Nevüket annak köszönhetik, hogy teljesen elcsontosodott hátpáncéljukat sima bőr borítja, vagyis a más teknősfajoknál megszokott pajzsszerű elemeknek nem találni rajtuk nyomát. A kérgesteknősök óriási távolságokat tesznek meg életük során: vannak példányok, amelyek 18 ezer kilométert úsznak évente a szaporodóhely és a fő táplálkozási terület között.

Az állatok csaknem kizárólag tápanyagban gazdag, „zselészerű” állatokkal, medúzákkal, fejlábúakkal és zsákállatokkal táplálkoznak. Mivel kérgesteknősöknek rendkívül hosszú utat kell megtenniük szaporodóhelyükig, nagyon fontos, hogy időben elhagyják a hideg, északi vizeket, ahol az év többi részét töltik. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint ebben a fejükön található, szabálytalan alakú, fehér vagy rózsaszín folt segíti őket, amelyet tobozfoltként szoktak emlegetni.

A pigmentektől mentes folt helyén az elméletek szerint a koponya olyannyira elvékonyodik, hogy a környezeti fény képes behatolni az agyba, és elérni a tobozmirigyet. Ez utóbbi szerv minden gerincesben megtalálható, és a melatonin nevű hormon forrásaként nagyon fontos szerepet játszik a szervezet napi ritmusának alakításában, illetve vándorló fajok esetében az évszakok változásának követésében is.

A tanulmányamerikai szerzői kísérletekkel igazolták, hogy a teknősök koponyájának „tetőablaka” valóban alkalmas arra, hogy azon keresztül a fény elérje a tobozmirigyet. A csontok lokális elvékonyodását a CT-felvételek is megerősítették. A szakértők a kérgesteknősök különböző régiókban való felbukkanásával kapcsolatos megfigyelési adatokat is tekintetbe vették vizsgálatuk során. Hosszú évek adatai alapján a teknősök szinte mindig június 3. környékén tűnnek fel Nagy-Britannia partjainál, amely egyik kedvenc nyári táplálkozóhelyük, utoljára pedig október 20. körül láthatóak a régióban.

A szakértők először úgy hitték, hogy látogatás hosszát a tenger hőmérséklete befolyásolhatja, hiszen a tél közeledtével egyre hidegebb lesz a felszíni vízréteg, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb lesz a medúza is a tengerben. A megfigyelési adatok azonban azt mutatják, hogy a teknősök az utóbbi évtizedek változatos időjárási körülményeitől és a medúzapopuláció állapotától függetlenül ragaszkodnak a már említett körülbelüli dátumokhoz.

A szerzők szerint ezen faktorok helyett inkább a nappalok hossza lehet a döntő a teknősök számára, amelyet pedig a tobozfolton keresztül besütő fény révén követnek nyomon. Mivel a kérgesteknősök a súlyosan veszélyeztetett fajok közé tartoznak, megóvásuk szempontjából is nagyon fontos lehet annak kiderítése, hogy mi határozza meg vándorlásuk ütemezését.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward