1. oldal
Az elmúlt év bővelkedett fantasztikus felfedezésekben a gravitációs hullámok újabb (és újabb) észlelésétől kezdve a Trappist–1 rendszere és az ’Oumuamua felfedezésén át a diszlexia valószínű okának azonosításáig.
A következőkben nem ennyire nagyjelentőségű eredmények következnek (bár ez persze nézőpont kérdése). Míg az év folyamán inkább a tudomány területén született komolyabb eredményekről igyekeztünk tudósítani, az év végére összeszedtünk egy csokornyi olyan kutatást és eredményt, amelyek bár teljesen megfelelnek a tudományosság alapelveinek, problémafelvetésük miatt, vagy más okból viccesek vagy éppen riasztóak.
Hogy a teljesen szubjektív válogatásban melyik eredmény melyik kategóriát képviseli, annak eldöntését az olvasókra bíznánk. Következzenek tehát 2017 tudományos furcsaságai!
A macskák folyadékok
Legalábbis bizonyos körülmények között, állítja Marc-Antoine Fardin francia fizikus, aki a problémát kutató 2014-es tanulmányával elnyerte az idei fizikai IgNobel-díjat, amelyet a Nobel-díj kistestvéreként egyszerre humoros és elgondolkodtató kutatásokért adnak át minden évben.
Az alcímben található meglepő kijelentés a macskatulajdonosok számára talán annyira nem új, bár nem valószínű, hogy eddig sokan belegondoltak a macska tulajdonképpeni halmazállapotába. Folyadéknak a hagyományos definíció szerint azokat az anyagokat nevezzük, amelyek alakja adott időn belül idomul a tartályhoz, amelyben vannak. A macskák pedig kétségkívül képesek ezt véghezvinni, még ha korlátozottan is.
Fardin behatóan foglalkozott a macskák reológiájával, azaz folyási tulajdonságaival különböző körülmények között, azt is vizsgálva, hogy ez hogyan változik a macskák korának és a tartály alakjának függvényében. A probléma elmondása szerint érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent folyékonynak lenni.
A szakértő tanulmányában levezeti, hogyan lehet kiszámolni a macskák Deborah-számát, amely folyékonyságukat jellemzi, és azzal kapcsolatban is komoly fejtegetésekbe bocsátkozik, hogyan reagálnának az állatok, ha megpróbálnánk kiönteni őket tartályukból.
Fardin ugyan végül nem tud egyértelmű választ adni arra kérésre, hogy a macskák szilárdak vagy folyékonyak, de azt megállapítja, hogy ha elég időt adunk nekik, alkalmazkodnak tartályuk alakjához, vagyis folyadékként viselkednek. Vagyis ha egy csak több éves viszonylatban folyni látszó gleccsert folyadéknak tekintünk, a macskákat is vehetjük annak.
Pályára állt az első űrkirályság
Egy orosz-azeri milliomos támogatásával pár hete új országgal lett gazdagabb a világ, pontosabban a világűr, még ha jogilag akadhatnak is problémák ennek elfogadtatásával kapcsolatban. A projekt alapítója és önjelölt királya, Igor Asurbejli tavaly határozta el, hogy létrehoz egy új országot, amelynek idén nyáron már el is fogadták az alkotmányát.
A projekt célja egy olyan nemzet létrehozása volt, amely más országok beleszólása nélkül férhet hozzá az űrbéli forrásokhoz. A jelenlegi törvények szerint ugyanis mindenféle űrtevékenységhez kormányzati engedély és felügyelet szükséges, ideértve a kereskedelmi űrutazásokat is. Asurbejli úgy akarja megkerülni ezeket a korlátozásokat, hogy létrehozott egy saját országot, amelynek kormánya elviekben majd mindenféle űrmissziót engedélyezhet számára.
Asgardia királyságába bárki jelentkezhet állampolgárnak, az országnak jelenleg nagyjából 160 ezer olyan lakosa van (többségükben törökök és kínaiak), aki már az alkotmányt is elfogadta, és további több százezren várják, hogy bejegyezzék őket. Bár az ország adminisztratív központja Bécsben van, valódi területei nincsenek a Földön, csak az űrben.
Legalábbis ezt állítja Asurbejli, aki az év végén feljuttatta az űrbe az ország első műholdját, egy 10x10x20 centiméteres CubeSat-ot. Hogy a műhold felbocsátásával tényleg területhez is jutott-e Asurbejli országa, az ugyanakkor erősen kérdéses a jogászok szerint. Az űrre ugyanis gyakorlatilag azonos törvények vonatkoznak, mint a nyílt tengerre, és ahogy egy nemzetközi vizeken hajózó jármű nem tekinthető egy ország területi kiterjesztésének, úgy egy űreszköz sem vehető annak, érvelnek a szakértők.
2. oldal
Az Asgardia 1 nevű műhold hivatalosan egy tudományos kísérleti rendszer, amelynek keretében a kozmikus sugárzás merevlemezekre gyakorolt hatásait vizsgálják. A felbocsátott tárolókra Asgardia állampolgárainak családi fotóit és dokumentumait töltötték fel, hogy kiderüljön, az adatok mennyire maradnak épségben Föld körüli pályán.
Asurbejli ambíciói azonban sokkal nagyobbak egy egyszerű technikai kísérletnél. Asgardia királya jövőre kérvényezni akarja országa felvételét az ENSZ-be. Ha ez sikerül, szuverén országként Asgardia dönthet úgy, hogy nem írja alá a nemzetközi űrtevékenységet szabályozó Outer Space Treaty-t, megszabadulva a szerződésben megfogalmazott korlátoktól, például a világűr területi kisajátításának tilalmától is.
Asgardia idővel Föld körüli űrkolóniát, és holdi telepet is tervez létrehozni, ha minden jól megy az ország elismertetésével. Amire a jogi szakértők szerint nem sok esély van, de ki tudja, mit hoz a jövő, történtek már ennél furcsább dolgok is a nemzetközi politikában.
A borospoharak evolúciója
Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy elődeink, főleg középkori és kora-újkori őseink hozzánk képest igazi alkoholisták voltak, hiszen víz helyett is bort vagy sört fogyasztottak, egy új kutatás szerint egyáltalán nem biztos, hogy többet ittak nálunk, legalábbis ami a briteket és a bort illeti. Tény, hogy a módosabb rétegekből sokan inkább alkoholt fogyasztottak, minthogy a bizonytalan állapotú vízből igyanak.
A poharaik viszont sokkal kisebbek voltak, állítja egy új tanulmány, amely a British Medical Journal karácsonyi különszámában jelent meg. Míg 1700-ban egy átlagos brit borospohár 66 milliliteres volt, 2017-ben körülbelül 449 ml-esek ugyanezek a poharak.
A borivás a brit szigeteken hagyományosan a gazdagok kiváltsága volt, írja tanulmányában Theresa M. Marteau, a Cambridge-i Egyetem viselkedési és egészségügyi kutatócsoportjának vezetője. A szőlőt a rómaiak hozták el a régióba, de az éghajlat végül nem bizonyul kedvezőnek a borászathoz. Éppen ezért egészen a 20. század utolsó harmadáig a lakosság nagy része sört és töményeket fogyasztott inkább. A brit nagyközönség igazán csak az 1960-as évektől kezdett bort inni, amikor az olcsóvá és könnyen elérhetővé vált a szupermarketek elterjedésének köszönhetően.
Marteau és kollégái 300 év borospoharait vizsgálták meg annak kiderítése érdekében, hogyan változott a borfogyasztás az elmúlt évszázadokban. Ennek során derült ki, hogy a poharak űrtartalmában szignifikáns növekedés figyelhető meg az idő múlásával. Az egyetlen visszaesés a 18. század közepén jelentkezett, ami azonban minden bizonnyal egy 1746-os törvény eredménye, amelynek értelmében adót vetettek ki az üvegből készült tárgyakra.
Ezt leszámítva azonban az 1990-es évekig a poharak mérete fokozatosan nőt, az elmúlt két és fél évtizedben pedig tovább gyorsult ez a növekedés. Marteau szerint ez részben annak köszönhető, hogy kilencvenes években jött igazán divatba a borivás világszerte, és a borkedvelés legfrissebb trendjei a poharakat is megváltoztatták. A nagyobb edényekben ugyanis jobban „lélegzik” a nedű, és a széles szájon át könnyebb szagolgatni az aromákat.
A pohármérettel együtt ugyanakkor a fogyasztott mennyiség is megnőtt. Napjainkban egy átlagos brit borivó 250 ml bort tölt ki magának, ami több a nyolcvanas években jellemző poharak teljes űrtartalmánál, írja Marteau. Azt pedig, hogy ha nagyobb a pohár, többet iszunk, megerősíti egy másik kutatás is, amely szerint nagyobb edények kiosztása révén megnövelhető az étel- és italfogyasztás.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a britek sörből is kevesebbet fogyasztottak utódaiknál, de az elég világosnak tűnik, hogy az alkoholfogyasztás visszafogásának egyik jó módja lehet, ha visszatérünk a kisebb poharakhoz.
3. oldal
A születésnapi bulik öregítenek
Egy amerikai óvodások részvételével lezajlott kutatás szerint a gyerekek azon a véleményen vannak, hogy a születésnapi ünneplés az, ami évről évre idősebbé teszi az embert. Tekintve, hogy az öregedéskutatásban máig sok a kérdőjel, és egyáltalán nem világos, hogy az öregedés pontosan micsoda és miért létezik, a fiatal gyermeki elmék teóriája kétségkívül megér egy gyors pillantást.
A szakértők 3–5 éves gyerekeket életkorral és öregedéssel kapcsolatos felfogását tanulmányozták. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy az óvodás korosztály már érti, hogy az élőlények növekednek és hogy a növekedés egy biológiai folyamat. Az emberek ugyanakkor kivételesek az élővilágban abban, hogy az öregedésnek is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak.
A nyugati kultúrákban éves rituálé is kapcsolódik a születés napjának megünnepléséhez, írják a szerzők. Így bár az öregedés folyamata folytonos és éppen emiatt menet közben észlelhetetlen, a születéstől eltelt időt diszkrét pontok, az éves szülinapi ünneplések mérik. Ezt a kulturális szokást pedig a vizsgált óvodások egy jelentős része az öregedés okaként fogja fel. Ezért például azt hiszik, hogy ha egy évben több szülinapi partit is tartanak a tiszteletükre, rögtön a bulik számának megfelelő évvel lesznek idősebbek.
A vizsgálat keretében Jacqueline Woolley, a Texasi Egyetem gyermekpszichológus kutatója közel 100 óvodással beszélgetett. A vizsgálatból az derült ki, hogy a gyerekek 38 százaléka azt hiszi, hogy ha több szülinapi partit is tartanak valaki tiszteletére, az felgyorsítja az öregedést. 37 százalékuk pedig azt hitte, hogy ha nem ünneplik meg valakinek születésnapját, akkor az nem is lesz idősebb, sőt, akár vissza is fejlődhet.
Vagyis úgy tűnik, hogy az óvodás korosztály egy jelentős része, több mint harmada azt hiszi, hogy a születésnapi bulik és az öregedés között ok-okozati összefüggés van. Ami érdekes bizonyítéka annak, hogy már kora gyermekkorban is ugyanolyan megszállottjai vagyunk a kauzalitásnak, mint felnőttként.
A szarvasok is lehetnek emberevők
Az igazságügyi orvosszakértőknek gyakran egészen elképesztő mutatványokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy segítsenek a bűnesetek megoldásában. Ehhez pedig elengedhetetlenek az alapkutatások is, amelyek a terület jellegéből adódóan rendszerint elég bizarr képet öltenek. Egy texasi igazságügyi antropológiai kutatóközpontban például egy 100 ezer négyzetméteres szabad tér áll rendelkezésre arra, hogy a szabadban elhelyezett hullák bomlását vizsgálják a szakértők.
2014 júliusában ennek a területnek az egyik erdős részén helyeztek el egy emberi tetemet a kutatók, hogy a dögevők harapásait tanulmányozzák az emberi testen. Az alaposság jegyében egy mozgásra aktiválódó fényképezőgépet is elhelyeztek ugyanitt, amely lencsevégre kapta, hogy ki közelíti meg a holttestet. A szokásos rókák, keselyűk, mosómedvék és prérifarkasok mellett azonban a tél beálltával egészen szokatlan látogatók is feltűntek a felvételeken.
2015 januárjában például két fehérfarkú szarvas is megdézsmálta a tetemet: a fényképezőgép az állatokat akkor rögzítette, amikor szájukból éppen kiállt egy-egy emberi borda. Ami azért érdekes, mert korábban sehol a világon senki sem találta nyomát annak, hogy az alapvetően növényevő szarvasok emberi húst fogyasztanának.
Annyiban viszont nem meglepő a dolog, hogy az elmúlt években egyre több bizonyítékot találtak a szakértők arra, hogy a szarvasok messze nem vegetariánusok. Ha éppen nincs elég zöld növény a közelükben, szívesen esznek halakat, denevéreket vagy éppen elpusztult nyulakat is. A szakértők szerint valószínű, hogy szűkös időkben csaknem minden növényevő ráfanyalodik a húsra, mert máshonnan nem tudják beszerezni az életben maradáshoz szükséges ásványi anyagokat.
Ezzel a vérszarvasokról szóló hírrel le is zárjuk összeállításunkat, tekintve, hogy ennél furább történettel nem tudunk szolgálni.
Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk!
