A különleges színű tollazatukról és furcsa, magas lépésekkel jellemzett járásukról ismert flamingók sok szempontból izgalmasak. Például annyira hatékonyan képesek kiszűrni az apró rákokat, férgeket és más iszaplakó élőlényeket, hogy táplálékszegény környezetben is jól boldogulnak. Így olyan helyeken is megélnek, amelyeket a legtöbb madár elkerül, beleértve a sós síkságokat, a lúgos tavakat és a melegforrásokat. A flamingók táplálkozási szokásainak új elemzése során, Víctor Ortega-Jiménez, az oronói Maine Egyetem integratív biológusa és kollégái rájöttek a hatékony étkezés egy fontos momentumára: a madarak a jelek szerint mesterien áramoltatják maguk körül a vizet.

A szakértők a múlt héten számoltak be eredményeikről az Integratív és Komparatív Biológiai Társaság éves ülésén. A madarak a víz fizikáját használják arra, hogy a részecskéket a szájukhoz juttassák, mondja Tim Andries, az Antwerpeni Egyetem végzős hallgatója, aki a madarak táplálkozását tanulmányozza, de nem vett részt a munkában.

Ortega-Jiménez a GeorgiaTech és a Kennesaw Állami Egyetem munkatársaival együtt dolgozva érzékeny képalkotó technikákat és számítógépes programokat használtak a chilei flamingók gázló- és táplálkozási viselkedésének elemzésére. A vizsgálatokat a Nashville-i Állatkertben végezték, illetve elképzeléseiket 3D-nyomtatott flamingófej-modellekkel is tesztelték.

A kutatók megállapították, hogy a madarak forgó örvényeket keltenek a vízben, ami segít a táplálékot elérhető közelségbe áramoltatni. Ehhez például dobbantanak a lábukkal, és apró körökben táncolnak, felkavarva az alattuk lévő iszapot. Ezután a csőrüket a felszín alá dugják, majd kinyitva és becsukva „csattogtatják”, miközben a nyelvüket ki-be járatva szívóhatást keltenek.

Időnként hirtelen kiemelik a fejüket, ami Ortega-Jiménez szavaival élve egy kavargó „tornádót” okoz, amely felfelé, a szájuk felé irányítja a táplálékot. Végül, miközben a madarak előre lépkednek, csőrüket hátra fordítva súrolják a víz felszínét, olyan vízörvényeket keltve, amelyek a táplálékot közvetlenül a csőrük hegyéhez koncentrálják, így csak le kell nyelniük a csemegéket.

A flamingók körében megfigyelt, kissé bugyutának tűnő mozgások tehát valójában nagyon hasznos vízáramlásokat generálnak, mondja Elizabeth Brainerd, a Brown kutatója, aki nem vett részt a munkában. „Ez egészen váratlan, és nagyon elegáns” – folytatja a szakértő.