A fagyöngy meglehetősen ellentmondásos megítélésű élőlény, hiszen az angolszász kultúrkör egyik elmaradhatatlan karácsonyi dekorációja valójában egy számos más faj életét megkeserítő élősködő. A hazánkban is elterjedt fehér fagyöngy a jelek szerint egészen új szintre vitte a parazita életmódot, ugyanis hiányzik belőle egy fehérje, amely minden más ismert földi többsejtűben megtalálható.

A mitokondriumban található fehérjekomplexről mostanáig úgy hitték a szakértők, hogy annak hiánya összeegyeztethetetlen a multicelluláris élettel, a napokban azonban két kutatócsoport is arról számolt be, hogy a fehér fagyöngyben nincs meg ez az összetevő. Ami egészen meglepő egy ilyen összetett élőlény esetében, hiszen a komplexet még bizonyos egysejtűek, például az élesztőgombák és egyes paraziták is hordozzák. A kérdéses, úgynevezett 1-es fehérjekomplex az energiát ATP formájában elraktározó mitokondrium egyik elektronszállító összetevője, és mint ilyen a légzési lánc kulcsszereplője.

A szakértők először egy konferencián hallottak arról, hogy a komplex a jelek szerint hiányzik a fehér fagyöngyből, és a két kutatócsoport ezen a ponton baráti versengésbe kezdett, hogy megtalálják azt a növény mitokondriális genomjában. Ahogy azonban a most publikált tanulmányokból kiderül, egyikük sem akadt a nyomára a géneknek.

Hogy a fagyöngy hogyan éli túl a komplex nélkül, az egyelőre nem világos. Az egyik tudóscsoport úgy találta, hogy a légzési lánc többi összetevője egy kicsit átrendeződik a növényben, hogy kompenzálja annak hiányát. Az ATP szintje ugyanakkor sokkal alacsonyabb a faj mitokondriumaiban, mint más fajokéban, így lehetséges, hogy a parazita máshonnan jut hozzá energiához. Elképzelhető, hogy ezt zöld színtestjeiben vagy citoplazmájában termeli meg, de egyáltalán nem kizárt, hogy a gazdanövény készleteit csapolja meg valamilyen módon.

A szakértők abban mindenesetre egyetértenek, hogy a fehér fagyöngy minden bizonnyal azért nem rendelkezik a fehérjekomplexszel, mert parazita életmódja miatt nincs szüksége a sejtlégzés kulcsszereplőjére. A vizsgálatokban részt nem vett parazitakutatók szerint nagyon fontos eredményről van szó, hiszen a tanulmányok szemléletesen mutatják meg, hogy az élősködők hogyan adaptálódnak biokémiai szinten életmódjukhoz.